„Az ember mindenkori legnemesebb hódítása a ló.” (Leclerc de Buffon XVIII. század)

Hogy a magyar „lovas nemzet”, azt akkor éreztem át igazán, amikor Kelet-Turkesztánban felültem egy Achal tegin (tekke) hátára. A gyalogos emberek számomra pórnéppé törpültek, megszűnt a tér és az idő. Arra és akkor mentem, amerre és amikor akartam, és olyan gyorsan jutottam el bárhova, ahogyan azt elterveztem; megnyílt előttem a világ, nem lettem kiszolgáltatott; szabad emberré váltam. Ez a szabadság és gondolkodásmód határozta meg eleink életét, akik nagyállattartó lovas népként jöttek a Kárpát-medencébe.

A ló evolúciója mintegy 60-55 millió évvel ezelőtt kezdődött, az egyujjú ló pedig mintegy 15 millió évvel ezelőtt jelent meg. Később, 15-12 ezer évvel ezelőtt a vadlovak jelentős része kipusztult, csak négy fajtacsoport maradt meg: a belső-ázsiai przewalski ló (mongol ló vagy taki), amely később őseinknél a köznép a lova lett. Nyugatabbra az Equus (ferus) Przewalskii Poljakoff 1881 vagy tarpán élt, a másik két fajtacsoportot az északeurópai nehézkes erdei ló és az északkelet-szibériai tundra ló képviselte. A mai felfogás szerint az első nemes, nagy teljesítményekre képes lófajtát, a turáni vagy sivatagi lovat a Kazak-hátság, a Turáni-Alföld és Kelet-Turkesztán területén élő türk törzsek nemesítették. Az Akhal tegin ló nemesítése a Kr. előtti 4000-es években zajlott, de az újabb kutatások még előbbre keltezik. Ashabad és Taskent közeléből már a Kr. előtti III. évezredben eljutottak Mezopotámiába és Egyiptomba. Dáreiosz perzsa királynak (Kr. e. 550-486) 30 ezer baktriai lóból álló testőrsége volt, Nagy Sándor pedig baktriai lovakkal egészítette ki hadseregét, és tenyészállatok tízezreit vette át a türkmen ménesekből. A tudósítások „vért izzadó mennyei lovakról” számolnak be, ami egyedül az Achal tekkéket jellemzi, ugyanis ezeknek a lovaknak igen vékony a bőre, és erős igénybevételkor a kidagadó erek áttetszenek a bőrön, és olyan hatást keltenek, mintha véres lenne az állat. A turáni ló közvetlen leszármazottja a turkomán ló vagy Achal tekke, népszerű nevén Achal tegin. Az „Achal” név Türkmenisztán azonos nevű oázisából ered, a „Tekke” pedig a nemesítő türkmen törzs neve. A tisztavérű egyedek több ezer éves tenyésztői kultúra bizonyítékai. Nemességük, elegáns megjelenésük, hosszú keskeny fejük, nagy kifejező szemük, hosszú fülük, hosszú nyakuk, keskeny mellkasuk, hosszú keskeny hátuk, lapos bordáik, hosszú „száraz” lábuk, 145-155 cm közötti marmagasságuk, aranybarna vagy rókabarna színük, vékony bőrük, fémesen csillogó szőrzetük, áttetsző vérereik és csontléceik kiemelkedően szép látványt nyújtanak. Látszatra sokan úgy vélnék, hogy ezek a lovak túltenyésztettek, pedig a világ legrégibb nemesített házilovai.

Az Achal tekkének nemcsak szépsége, hanem szívóssága és hihetetlen teljesítőképessége is figyelemre méltó. Az Ashabad-Moszkva közötti 4300 kilométeres távot 84 nap alatt tették meg, emellett idomításra is alkalmasak. A távolugrás világrekordját a Perepel nevű tekke tartja 8,78 méterrel, a magasugrási rekord pedig a Poligon nevű tekkéhez kötődik, aki 2,25 métert ugrott. A római olimpián az Achal tekkét „a világ legjobb sportlovának” minősítették. Manapság is a legjobb ugrató és versenyló.

Miért a magyarok öröksége ez a fajta? Egyrészt azon a területen nemesítették, ahol a magyarság ötvöződött; tehát a magyarok nem másoktól tanulták el a ló háziasítását, hasznos társsá formálását, hanem az emberiség életében gyökeresen új korszakot nyitó felfedezés tevékeny részesei voltak. A másik, amit ma is kevesen tudnak, hogy az Achal tekke volt a magyarok vezérlova. Ezen ültek törzsfőink és nemzetségfőink, ezzel vették birtokba a Kárpát-medencét; Európát a magyarok ismertették meg az Achal tekkével, de Európa ezt elfelejtette. A vezérló a magyarság számára annyira fontos és egyedi állatnak számított, hogy lovasának inkább meg kellett ölnie a tekkét, de nem adhatta át az ellenségnek. Közhely, hogy az „arab lovakat a törökök hozták be Európába”, mert a mai arab mének ősei már régen a Kárpát-medencében éltek. A Mátyás király idején kialakult fekete sereg ezen lovak ismeretében volt képes a félelmetes hírre.

Hogy mit tehetünk a vezérlovak érdekében? Ki kell alakítani egy nemesítési központot, és tudatosítani kell a világgal, hogy „Nyugat” rajtunk keresztül ismerte meg a világ legszebb és egyúttal legszívósabb lovait. Két tisztavérű tekke már megérkezett Türkmenisztánból a Bükkbe, és a közeljövőben tizenöt lovasunk megy ki a türkmen sztyepre, vásárolnak harminc Achal tekkét, nyolc hónap alatt hazaérnek hazánkba, és felújítják ősi hagyományunkat a lótenyésztésben. Jó lenne, ha Magyarország újra a szívós, szép, rekordteljesítményekre képes lovak hazája lenne. A szakértelem megvan, mert a „lovasság” kódolt ismeret. Nagyszerű látni, hogy egyik lovasegyesület a másik után alakul meg, a lovakat nemcsak gazdag üzletemberek ülik meg, hanem a helybéliek, akiknek ősei együtt érkeztek a Kárpát-medencébe a lovak ismeretével, szeretetével és tiszteletével.