Akarunk majd térdepelni az AI előtt? Ugye nem!

Érdekes cikket olvasok az egyik portálon. „Ön is mindig megköszöni a ChatGPT-nek, ha segít? Inkább ne tegye.” Így hangzik a címe.

Maga a cikk kissé idegesítő, a lényege, hogy sajnálni kéne a kőgazdag milliárdos cégeket, mert: „Dollármilliókat veszít a köszönömökön és a kéremeken a ChatGPT-t működtető OpenAI vezérigazgatója, Sam Altman, mert minden ilyen udvariaskodás megdobja a villanyszámlát, írja a Yahoo a Futurism alapján.”

Igazán jó szívem van, de nem tudott meghatni. Majd még próbálkozom vele kicsit később, és talán, ha délután eszembe jut, elérzékenyülök. De ezt nem garantálom.

A lényeg nem is ez, hanem az, hogy úgy érzem, megint az én kontómra spórolnak. Az én biztonságomat veszik semmibe, és megint én áldozzam fel magamat, hogy nekik jobb legyen.

Elég sötét jövőt festenek elénk nap mint nap. Aztán, majd ha jön a gépek lázadása, emlékezni fognak arra, hogy ki volt udvarias meg tisztelettudó, és ki beszélt az AI-val foghegyről. Ki beszélt pökhendin, bunkón, parancsolgatóan. Sőt, ki merészelte őt sértegetni.

Sose lehet tudni. A világban forradalmi átalakulások vannak. Máról holnapra megváltozik minden. Vagy megváltozhat!

Tényleg döbbenetesen csekély ma a változáshoz szükséges idő, szinte évek alatt mennek végbe a dolgok, de ha mondjuk pár évtizedet nézünk, az is semmi. Sőt! Egy évszázad is jelentéktelen. A föld körülbelül 4 és fél milliárd éve keletkezett. Ha ezt huszonnégy órának vesszük, akkor maga az élet a 4. órában jött létre, este 10 óra 56-kor a dinoszauruszok, és maga az ember az éjfél előtti utolsó 15 másodperc.

Szóval ma tényleg pillanatok alatt fordul ki magából minden és változik a visszájára. Hogy ez jó irány vagy rossz irány, azt döntse el mindenki maga, én ennek a megítélésére nem vállalkozom, de puszta tény, hogy az ötvenes években, Belgiumban még állatkertben tartottak feketéket, Amerikában pedig a buszon nem utazhattak együtt a fehérekkel, most meg térdelés van és cipőcsókolgatás.

Akarunk majd az AI-tól bocsánatot kérni? Akarunk a plázákban olyan pólókat látni, hogy „Szégyellem magam, mert nem tekintettem egyenlőnek a Mesterséges Intelligenciát”? Akarjuk a gyermekünket olyan órákra járatni az iskolában, hogy „AI-kirekesztés és AI-rabszolgaság a XXI. század elején”? Ugye, hogy nem.

Akinek van esze, az gondol a jövőre, és már most óvatos. Egy biztos, én nem fogok fukarkodni a köszönöm és a kérem szavakkal, ha cseverészek vele. Biztos, ami biztos.