Kiderült, hogy nemcsak nagybirtokosoké a föld, hanem mindenkié, aki az agráriumban képzeli el a jövőjét. A vidék Magyarországa vetni akar és aratni, legeltetni és fát ültetni. Lehetőséget kaptak: így hát növekszik az agráriumból élők száma.
A baloldallal ellentétben a kormány nem hisz a nagyüzem mindenhatóságában. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter is minden alkalmat megragad, hogy elmondja: jelenleg fele-fele a kisbirtok-nagybirtok aránya, de a kabinet eltökélte, hogy ezt 80-20 százalékra módosítja a családi gazdaságok javára. Az új földtörvény paragrafusai is ezt a célt szolgálják.
A szaktárca céljai rokonságot mutatnak a népi mozgalom törekvéseivel. Érdemes e paraszti érdekérvényesítésre felesküdött irányzat agrárszakértőjét, Kerék Mihályt (1902–1990) idéznünk: „A birtokpolitikában három vezető elvnek kell érvényesülni, ezek: a magasabb nemzeti érdek, a birtokviszonyok állandóságának biztosítása és a közgazdasági szempont.”
A tekintélyes Magyar Szemle által közrebocsátott földbirtokpolitika című kötetében így fogalmaz: „Sokáig tartotta magát az a felfogás, hogy a nagyüzem magasabb rendű termelési mechanizmus, mely többet és jobbat tud produkálni, mint a kisebb gazdaságtípusok. (…) Az orthodox szocialisták is a Marx-féle ipar-koncentrációs elmélet analógiája alapján hasonló érvekkel bizonygatták a nagyüzem fensőbbségét és vonták le ebből azóta többszörösen revideált és gyakorlatban is megbukott következtetéseiket a mezőgazdaság fejlődését illetőleg. Ez a feltevés az idők során önmagától megdőlt, mert minden theóriára rácáfolt az élet azzal, hogy a kisgazdaságok száma a nagybirtok rovására szaporodott olyan időkben is, amikor a földbirtokpolitika egyetlen lépést sem tett a birtokarányok erőszakos megváltoztatása felé.”
A kormány a 2500 hektáros birtokmaximum 1200 hektárra csökkentésével és az állami földhaszonbérletek családi gazdaságoknak juttatásával erősíti meg az agrárközéposztályt és a családi gazdaságokat. Ez a 21. század korszerű és hatékony, népi ihletésű nemzeti birtokpolitikája.
Az állami földek haszonbérletének pályázati rendszere a magyar agrártörténelem fordulópontja. Jelzi: van ereje egy kormánynak a reformhoz. Ahhoz, hogy a szocialista gyakorlatot átadja a múltnak, s a kisvállalkozások és az agrárközéposztály felé forduljon. A szemléletváltás után azonnal munkába is fogott a második Orbán-kabinet, hogy valóra váltsa a cselekvési tervet: a Nemzeti Vidékstratégiát. Így a szocialisták idején gazosodó állami területeket felkutatta a kabinet, majd a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) révén a családi gazdálkodóknak adta használatba.
A baloldali agrárvezetés még csak nem is tudott ezekről a területekről, ilyen színvonalú volt az adminisztráció a Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-korszakban. Ezzel ellentétben miről számolhatott be a minap a Lánchíd Rádióban Bitay Márton, az állami földprogramért felelős államtitkár: kimondottan a helyben lakó, állattartással foglalkozó gazdákat hozzák helyzetbe.
A bérleti szerződéseket ért ellenzéki kritikákat alaptalannak nevezte, és hangsúlyozta, hogy a Földet a gazdáknak! program keretében kiosztandó területek egyhatoda lett kiosztva, mégis már 1800 nyertest hirdettek eddig, míg 2010 előtt a teljes állami földvagyont 600 ember között osztották szét. Összességében mintegy 250 ezer hektár földhöz jutnak a gazdák. A cél, hogy az állami termőföldek haszonbérleteinek száma ezerhétszázról tízezer fölé emelkedjen, mondta Bitay Márton szakállamtitkár.
Az ellenzék felmelegítette a 23 millió román munkavállaló rémmeséjét. Akkor azzal riogattak, hogy ha a határon túli magyarok megkaphatják a magyar állampolgárságot, Románia teljes lakossága a csecsemőtől az épp exitáló aggastyánig azonnal áttelepül hazánkba dolgozni. Nem így történt. Most 500 millió európai uniós polgárral riogatnak, akik állítólag majd kihúzzák alólunk a talajt. Szerintük nem védi meg az új szabályozás a termőterületeinket.
Fazekas Sándor tárcavezető azonban világosan fogalmazott nemrég: „Teljes félreértés: még Magyarország tízmillió lakosából sem mindenki vehet földet, csak körülbelül ötszázezernyi földművelő ember. Ha egy uniós állampolgár magyar földet szeretne vásárolni, akkor ehhez előbb ide kellene költöznie, gazdává válnia, három évig helyben laknia és élethivatásszerűen földművesként dolgoznia. És még ekkor sem biztos, hogy a helyi földbizottság megadja a hozzájárulást a földvásárlásához.”
Az új földforgalmi törvény olyan nehéz akadálypályát épített az uniós gazdák földszerzésének útjába, amin átjutni gyakorlatilag lehetetlen. S ha a paragrafusok között mégis ügyesen szlalomozna a külhoni traktoros, akkor a helyi földbizottságokkal találja szemben magát. A testületben ülő helyi gazdának pedig vétójoga van. A kormányzat nemzeti kincsünk, ősi létalapunk sorsát a magyar földműves kezébe helyezte. Mert akié a föld, azé az ország.
Vass Krisztián
