Előbb az amerikai külügyminisztérium szokásos jelentése, a szokásos vádakkal: antiszemitizmus meg rasszizmus meg cigányellenesség. Ne legyenek illúzióink: Washingtonból nem látni ide. Amit ott tudnak rólunk, azt itteni emberek jelentéseiből tudják. Például, hogy nálunk nyíltan antiszemita honlap működik. Amiben az a szép, hogy a nevezett honlap szervere az USA-ban működött (működik?), és mikor a magyar állam azt kérte, hogy akadályozzák meg a működését, ők azzal utasítják vissza a kérést, hogy nem tehetik, náluk sajtószabadság van. Nem rossz, mi? Nyakunkba öntik a szemetet, aztán megvádolnak minket azzal, hogy piszkosak vagyunk. És persze a cigányok. Ezt írja a jelentés: „a szélsőségeseknek egyre inkább célpontjai a romák és más sötét bőrű személyek; a romák elleni erőszakos események négy ember halálához és több sérüléshez vezettek. Folytatódott a romákkal szembeni hátrányos megkülönböztetés az oktatás, a lakásviszonyok, a foglalkoztatás és a szociális ellátás terén.” Milyen más sötét bőrű személyek? Hallott valaki bármiféle atrocitásról „más sötét bőrű személyek” ellen? Ócska blöff, semmi egyéb.

Az amerikai külpolitika időnkénti vak elfogultságáról már eddig is voltak fogalmaink. A legfrissebb uniós jelentés azonban mellbevágó. „Az Európai Bizottság esélyegyenlőségi felelőse nyilatkozatban fejezte ki aggodalmát a roma közösség tagjai ellen a közelmúltban elkövetett támadások miatt.” Vladimir Spidla név szerint egyedül Magyarországot kiemelve úgy véli, hogy „bizonyos tagországokban a roma közösség tagjai rasszista indíttatású szervezett erőszak célpontjai”.

Címlapon hozza a szenzációs hírt a tekintélyes Sunday Times: A cigányok elleni gyűlöletháborúban gyilkolták meg a négyéves tatárszentgyörgyi kisfiút. A lap tájékoztat a forrásról is: Mohácsi Viktória volt az, aki sietett világgá kürtölni, hogy „rasszista indíttatású támadásról van szó”. Azóta a pécsi kézigránátos támadásról (micsoda üvöltözés volt akörül is!) kiderült, hogy Hasbaszúrt Józsika esete ismétlődött meg. És még az is lehet, hogy Tatárszentgyörgyön ugyanazok a bűnözők lőttek, akik a zsarupalotát megsorozták 2007-ben. De erről a Sunday Times már nem fog beszámolni.

Az elmúlt tíz évben egyetlenegy atrocitásról derült ki, hogy etnikai indíttatású, egy fiatalember megpofozott egy cigány asszonyt. Ilyen indíték semmilyen más esetben nem bizonyosodott be, sőt komolyan, nyomozati szempontból értékelhetően fel sem merült. Valóban ért romákat is támadás, mint ahogy német, szlovák, horvát, rutén és magyar nemzetiségű magyarokat.

A cigányság aránya Magyarországon öt-hat százalék. Az volna a meglepő, ha a bűncselekmények öt-hat százaléka nem őket érné. Szervezett erőszak pedig végképp nincs. Ez egyszerűen aljas rágalom. Magyarország a középkor óta a racionális, hidegfejű nyugati intolerancia és a rajongó, érzelmi töltésű keleti nemzeti türelmetlenség közötti, Lengyelországtól Horvátországig húzódó sávba tartozik. Nem azért, mert itt jobb emberek élnek, hanem mert a keletről és nyugatról érkező rossz hatások itt kioltják egymást (olykor a jók is). Korántsem véletlen, hogy Európa két legtöbb konfliktussal körülvett népe, a zsidóság és a cigányság ebben a sávban élt és él ma is legnagyobb számban, a legnagyobb arányban. Magyarország évszázadok óta nemhogy nem rasszista ország, hanem kifejezetten toleráns.

Ám aljas gazemberek feszültségeket próbálnak szítani Magyarországon. Az évszázados etnikai békét felrúgva szembefordítják egymással a cigányokat és magyarokat. A békés lakosságra politikai haszonlesésből ráuszítják a cigányság lezüllött csoportjait, védelmet kínálva nekik bűnös akcióikhoz. Közöttük ott masíroznak cigány vezetők is, élükön az Országos Cigány Önkormányzat gazdasági büntetőperekkel szorongatott elnökével, és rasszista, militáns jelszavakat harsogva háborút hirdetnek a bármilyen nemzetiségű többség békéje ellen.

A „negyven értelmiségi” zámolyi vetése mára beérett. Egyre több jóhiszemű nyugati ember hiszi el, hogy Magyarországon sötét erők léptek működésbe, erősödik a rasszizmus, a gyűlölködés. Valamit tudnunk kell: a világ közvéleményének szemléletmódja történelemformáló erő. Egyszer már rettenetes árat fizetett azért Magyarország, mert a világgal elhitették, hogy itt elnyomják, sanyargatják a kisebbségeket. Ez még egyszer nem fordulhat elő. Németeknek, szlovákoknak, magyaroknak, cigányoknak, Magyarország minden nemzetiségének együtt meg kell védenünk a békénket, a becsületünket és a jövőnket. Egymás iránti empátiával, hozzáértéssel, őszinte beszéddel rendeznünk kell közös dolgainkat, hogy újra szerethető országnak láttathassuk Magyarországot. Ennyi rágalom után nem lesz könnyű. De nem adhatjuk fel. Ez az egy hazánk van, jogunk és kötelességünk ezt megvédeni.

Bencsik Gábor