ANTIDOGMA – A Mutallab-művelet: déja vu érzés
Nos hát, ami azt illeti: ha a Fort Hoot-i pszichopata pszichológus-őrnagy ámokfutását is terrortámadásnak minősítjük (amire még az FBI sem vetemedett), akkor tavaly az USA-ban összesen 16 ember vesztette életét terrorcselekmény következtében, miközben 50 ezren abba haltak bele, hogy egészségbiztosítás híján nem voltak jogosultak orvosi ellátásra, hatszázan pedig triviális ételmérgezésbe (szalmonella). Eszerint tehát az amerikai egészségügyi rendszer és az amerikai konyha sokkal halálosabb az amerikaiakra nézve, mint a terrorizmus.
Ez alkalommal éppen karácsonyra időzítették az amerikai-cionista beetetési és átverési manőver soron következő epizódját. Íme a „tények”, ahogyan azokat tömegfogyasztásra tálalták. Egy 23 éves nigériai muzulmán megpróbálta felrobbantani az amerikai Northwest Airlines Amszterdam–Detroit járatát. A robbanószert az alsóneműjébe rejtette el, ezért nem fedezték fel azt a repülőtéri biztonsági ellenőrzés során. Gyanús viselkedése azonban szemet szúrt az utasoknak, akiknek sikerült megakadályozniuk ördögi tervének valóra váltását. Happy end a la Hollywood.
Mindez kísértetiesen emlékeztet a Richard Reid-ügyre. Ő volt az, aki 2001. december 22-én robbanóanyaggal töltött cipőben akart felszállni az American Airlines Párizs–Miami járatára. Nigériai klónja, Abdul Mutallab állítólag Jemenben kapott kiképzést. Nem nehéz kitalálni, hogy kiktől. (Gyöngébbek kedvéért: az „al-Kaida terroristáitól”.) Legszebb az egészben, hogy apja, Nigéria volt gazdasági minisztere és egyik legjelentősebb bankárja már jó előre figyelmeztette a CIA illetékeseit arra, hogy fia fenyegetést jelent az USA biztonságára nézve. Ennek ellenére simán feljutott a repülőre.
A Reuters által idézett források ugyanakkor a terrorista egy titokzatos segítőjéről és egy viszonylag könnyedén orvosolt útlevélproblémáról is regélnek. Pillanatnyilag sűrű homály fedi az ügy pontos körülményeit, nyilván nem véletlenül. A történtek idején a világbéke megteremtése érdekében kifejtett fáradozásait éppen Hawaii-szigetén kipihenő Obama utóbb az amerikai biztonsági szolgálatok súlyos működési zavaráról beszélt, amely a 9/11-et megelőző és követő „töketlenkedés” ismeretében, úgy tűnik, krónikus állapota a CIA-nek és társszerveinek.
Mindenesetre az elvetélt merényletkísérlet arra nagyon is alkalmas volt, hogy ismét felszítsa a háborús pszichózist az USA-ban, egyúttal pedig háborús célponttá tegye Jement, ezt a kicsiny és koldusszegény, de földrajzi fekvése folytán (Afrika szarvával szemben, közel a Perzsa-öbölhöz) stratégiai fontosságú arab országot.
Emlékeztetőül: Richard Reid merényletkísérletére nem sokkal szeptember 11. után került sor, amikor a Bush-kormány már javában készült az Irak és Afganisztán elleni agresszióra. Talán most Jemenen a sor?
Egyetlen hipotézist sem lehet kizárni, amióta Obama – ahogyan az egy magafajta „protokolláris békedíjastól” elvárható – átvette és felszította elődje háborús politikáját Afganisztánban. Érdekes, hogy amikor a 30 ezres csapaterősítést kellett indokolnia, amelyet az amerikai stratégák a „vietnamizálódás” egyre nyilvánvalóbb jeleit mutató afgán hadszíntérre szánnak, Obama azt állította, hogy az al-Kaida újabb támadásokra készül. Voltak konkrét információi? Ha igen, akkor most mégis miért blamálta nyilvánosan a CIA-t és az FBI-t? Szeptember 11. óta tudjuk, hogy a „bűntett” kinek volt az érdeke, és mire szolgált ez az al-Kaidának tulajdonított akció. Valójában biankó csekket jelentett az amerikai adminisztrációnak ahhoz, hogy vérrel és verejtékkel kikovácsolja az Új Világrendet, amelynek a cionizmus a motorja és legfőbb haszonélvezője.
Most újra felszolgálták nekünk a misztikus és kissé utópisztikus al-Kaidát, amelyet a Washingtont és Tel-Avivot ajnározó vazallusmédia előszeretettel nevez „hálózatnak”.
Meglehetősen furcsa szerzet ez a fantomszervezet. Fővezérét, a CIA által kiképzett és súlyos cukorbeteg (tehát naponta dialízisre szoruló, ennek helyszínéül pedig mazochista módon különböző afganisztáni barlangokat választó) Oszama bin Ladent gyakorlatilag elnyelte a föld. Anyagi és technikai lehetőségei viszont továbbra is korlátlanoknak tűnnek, legalábbis a számlájára írt sorozatos terrorcselekmények alapján. Főleg pedig megvan az a nagy előnye, hogy bármikor is „terrorizál”, mindig kapóra jön az amerikai-cionista tengelynek.
Szeptember 11. azonban már régen volt és a nemzetközi közvéleményre gyakorolt hipnotikus hatása időközben jelentősen meggyengült. Annál is inkább, mert a hivatalos tézist immáron egyre többen és egyre nyíltabban vonják kétségbe világszerte, köztük megkérdőjelezhetetlen integritású személyiségek is. Célszerű lenne előkészíteni egy újabb tömegmerényletet, nem szükségképpen az USA-ban, amely lehetővé tenné a világközvélemény mozgósítását a USraeli kondominiummal szembeni ellenállás nemzetközi frontja ellen, amelynek jelenleg néhány latin-amerikai és muzulmán ország (elsősorban Venezuela és Irán) alkotja a kemény magját.
A Mutallab-művelet valószínűleg csak az első szakaszát jelenti a közvélemény pszichológiai felkészítésének a közeljövő nagyszabású háborús konfliktusaira. Mást aligha lehet várni Obama politikájától, amely egyre jobban hasonlít Bush és cionista tanácsadóinak a politikájára.
Nem csoda. Ez utóbbiak szinte kivétel nélkül a hatalomban maradtak Obama mellett is. Yes, they can…