Egyes kommentátorok szerint egyébként az iráni elnök az oroszok miatt „hibázott”, akik kihasználják, hogy provokálja a Nyugatot. Kétségtelenül ebben az értelemben kell értelmezni az Ahmadinezsád védnökségével szervezett nemzetközi holokauszttagadó konferenciát, akárcsak a genfi Durban 2 konferencián elmondott beszédét Izrael rasszista és népirtó politikájáról, az USA-ban és az EU-ban tapasztalható cionista befolyásról, a világ javainak zsidók általi kisajátításáról és a cionizmussal való leszámolásnak az egész emberiség jövője szempontjából életbevágó és történelmi szükségességéről.

A holokauszt megtörténtével kapcsolatban világszerte hangoztatott szkepszis a lehető legtűrhetetlenebb cselekedet a cionisták szemszögéből, akik számára a második világháborús zsidógenocídium dogmává emelt narratívája egyrészt Izrael létének a legitimációs alappillére, másrészt az egyedül rendelkezésükre álló érv mindazon bírálatok megkontrázásához, amelyek a cionista entitás által a palesztinokkal szemben folytatott rasszista és népirtó politika kapcsán fogalmazódnak meg.

Nyilván okkal feltételezhető, hogy az iráni vezetők nem ostobák, tehát tisztában vannak az oroszok játékával, és felmérik, hogy mit kockáztatnak azzal, ha ily módon veszélybe sodorják Izrael ideológiai bázisát. Magatartásuk nem hagy más választást Izraelnek, mint a perzsa állam vagy jelenlegi rezsimje megsemmisítését. Ez ugyanis elengedhetetlen Izrael és a cionizmus túléléséhez, sőt még ezen is túlmenően a judaizmus jövőjéhez, amelynek az egészen addig gondosan titkolt valósága egy 1947-es napnak, Izrael létrehozása dátumának a fényében immáron morbid neurózisként lepleződött le.

Ha az iráni vezetők így cselekednek, akkor nyilván birtokában vannak azoknak a katonai eszközöknek, amelyek ahhoz kellenek, hogy válaszolhassanak egy esetleges agresszióra az izraeliek vagy amerikai szövetségeseik részéről, ami azt jelenti, hogy már rendelkeznek atombombákkal és a célba juttatásukhoz szükséges eszközökkel. Az oroszok elemi érdeke, hogy a közel-keleti csatatér kiterjedjen Irakon, Afganisztánon, Pakisztánon és Palesztinán túlra, és hogy ehhez az amerikai-izraeli tábor konfliktusba kerüljön Iránnal, amelyből aztán jelentősen meggyöngülve kerülne ki.

Az amerikai vezetők realistábban gondolkodó része felméri, hogy az Irán elleni háború a világ fölötti amerikai dominancia végét jelentené. Éppen ezért minden megtesznek, hogy elkerüljék ezt. Az amerikai, amerikai zsidó és izraeli vezetők fanatikusabb része viszont azt gondolja, hogy technológiai fölényüknek köszönhetően képesek lesznek preventív atomcsapással lerombolni Iránt, mielőtt még az bevethetné a saját atomfegyvereit, és így ráadásul erős jelzést küldhetnének az oroszoknak, ahogyan a múltban tették a Japánra ledobott két atombombával, amikor pedig a távol-keleti ország már éppen a megadásáról tárgyalt.

Az oroszok nem azt hitették el az irániakkal, hogy támogatni fogják őket ebben a konfliktusban (az irániak nem ostobák, hogy ezt elhiggyék nekik), hanem azt, hogy konfliktus esetén az irániak technológiai képessége elégséges lenne Izrael megsemmisítésére, és hogy ez a perspektíva egyedül is elveszi az izraeliek kedvét a háború kirobbantásától, tehát az izraeli vezetők kardcsörtető kijelentései nem többek puszta blöffölésnél.

Mindezt a legrosszabb perspektívájában kell értékelni, amelyet jelenleg a világhatalmak vezetői egyöntetűen osztanak, tekintettel a Föld energiakészleteinek (olaj, gáz, uránium) gyors és elkerülhetetlen kimerülésére, az éghajlati válságra, az élelmiszer-termelés globális visszaesésére, a népességrobbanásra, amelyek következtében a világuralomért folytatott harc mindeddig még sohasem tapasztalt mértékben kiéleződött. Olyannyira, hogy az atomfegyverek bevetése már nemcsak elfogadhatóvá, hanem elkerülhetetlenné, végiggondolttá és előre megfontolttá válik.

Az amerikai hegemónia hanyatlása maga után fogja vonni Európa világpolitika szerepének csökkenését, Kína és Oroszország pozíciójának megerősödését és mindezek következtében Izrael eltűnését, amely Ahmadinezsád szerint csak a zsidóknak az amerikai és európai hatalmi központokba való intenzív beépülése miatt tartja még magát.