Nagy örvendezés támadt Budán az Úr 1686. esztendejében, amikor a kontyosokat végre kiűzték a városból. A katonák áldomást ittak, hajnalig tartott a vigasság. Immár minden jóra fordul, megint magyar lesz az ország szíve. Egy kotnyeles vészmadár azonban egyre azt duruzsolta két kupa bor között:

Hirdetés

„Bejönnek a Habsburgok, marad az elnyomás, csak más színe lesz. Újszerzeményi bizottságot állítanak fel, nyakunkra küldik a saját pereputtyukat. Lesz majd Helytartótanács, bécsi elnyomás, kettős vámhatár, német nyelv és kalapos király.”

No, lett, ami lett, teltek az évszázadok, előkerült egy jövendőmondó, aki azt jósolta a függetlenségre áhítozóknak: „Kirúgják majd a trónt a Habsburgok alól, az 1918-as évben megszabadulunk a dinasztiától végleg.” Bontottak erre jófajta Törley pezsgőt a magyari urak. Hej, ha Rákóczi vagy Kossuth ezt megérhette volna! Jaj, ne örülj, szerencsétlen nemzet! Jött az osztrák helyett oláh, rác, cseh; vitték az országot is, többet kanyarítottak ki belőle, mint a török. Ferenc Jóska helyett pedig termettek a kunbélák.

De legalább nem pöffeszkedik idegen hadsereg a maradék hazában. „Nem-e?”, kérdé a vészmadár. „Bejönnek majd a németek ’44-ben.” Hú, az árgyélusát, az nem gyerekjáték. „De ne aggódj, egy év múlva már ki is mennek.” Gott sei Dank! „Igen ám, mert jönnek helyettük az oroszok. A vörös csillag ül a magyar koronára, elveszik a javainkat, a gondolatainkat, a hitünket, az asszonyainkat; bebörtönöznek és kivégeznek.” És ez így marad örökké? „No még az kéne. ’91-ben eltakarodik az utolsó ruszki is, a SZU helyett csatlakozunk az EU-hoz.” És milyen legények lesznek azok? „Hát ez az! Azt se tudjuk, legények-e vagy leányok. Fehérek-e vagy feketék. Lesz majd számunkra szégyenpad és felelősségre vonás!” Akkor hagyjuk ott ezeket is. „Az tényleg klassz lenne.” Mi következne aztán? „Ki tudja? Oroszok megint vagy a kínaiak? Iszlám harcosok?” Nem mondanám, hogy unalmas errefelé az élet. „Na látod, így kell ezt felfogni!”

Korábban írtuk