Az osztrák államfőválasztáson még bukdácsoló és májusban alapvetően még vagy már kormányzóképtelen Osztrák Néppárt (ÖVP), amely a Szociáldemokraták új kancellárja, Christian Kern mellett csak másodhegedűs lehetett és szinte már semmiben nem tudta támogatni őt, megrázta magát és nagy győzelemmel futott be az osztrák választásokon. Persze a győztes igazából nem is az ÖVP, hanem Sebastian Kurz, aki saját nevével indított listát, és még az ÖVP hagyományos fekete színét is leváltotta türkizkékre – jelezve, hogy új korszak kezdődött az Osztrák Néppárt életében.

A váltás igencsak bejött, Kurz hitelességéhez nem fér kétség. Listájának 31,4 százalékos győzelmével várhatóan 62 mandátuma lesz az osztrák parlament alsóházában. Persze ez a többséghez nem elég, így a hagyományosan koalíciós kormányzású Ausztriában ez azt jelenti, hogy valószínűleg a 2. és 3. hely között billegő, de mindenképp történelmi sikert elérő Heinz-Christian Strache Szabadságpártjával kell majd együtt kormányoznia, akik a végső adatok feldolgozása előtti órákban az SPÖ szocialistáival kétszer is helyet cseréltek a második-harmadik helyen 26 (vasárnap késő esti adatok szerint 27) százalékot meghaladó eredményükkel.

Rajtuk kívül még két kis párt jutott parlamentbe. Az egyik a NEOS, vagyis a liberálisok, amely egyébként nem hagyományos európai értelemben vett – nálunk balliberálisként értelmezett – liberális párt, hanem inkább az osztrák nemzeti valóságba ágyazott. A másik pedig egy merőben új formáció, de régi ismert arc által gründolva, a „Pilz Listája”, amelyik éppen meghaladva az ausztriai 4 százalékos küszöböt, kipottyantotta a 31 év óta parlamentben ülő Zöldeket. Nyáron ugyanis súlyos párton belüli vita tört ki, miután a párt vezetése nem volt hajlandó a lista negyedik helyére tenni az alapító atya Peter Pilzet, mire Pilz bejelentette, hogy kilép a pártból és Pilz Listája néven önállóan indul az október 15-i választásokon. A kormány és a szélsőjobb szigorú ellenőrzését ígérő Pilz, úgy tűnik, a Zöldek nagyobb részét magával vitte, és a párt maradék része 3,3 százalékkal épphogy kimarad az alsóházból. A Pilz Listája pedig 4,1 százalékkal pedig épp bejutott a törvényhozásba a vasárnap esti adatok szerint.

Kurz és Strache, vagyis a mérsékeltebb Néppárt és a radikálisan jobboldali, musz­lim- és bevándorlásellenes Szabadságpárt (FPÖ) összefogásra van ítélve. Kurz és a Néppárt ugyanis pont azért döntött az előre hozott választások mellett, mert a szocialista Kern kancellárral már szinte semmiben nem értettek egyet. De leginkább a bevándorlás kérdésében nem.

A Szabadságpárt jelentős megerősödését nyilván ez a téma hozta. Ám Kurz már a kezdetektől nem állt be a „lightos-liberális” migránssimogatók közé. És már 2015-ben elhibázottnak tartotta a „Willkommenskultur” Merkel-féle szólamait. Ahogy nem volt hajlandó ifjú külügyminiszterként Orbán Viktort sem elítélni, amiért kerítéssel védekezik a modern kori muszlim népvándorlás ellen. Kurz számára az osztrák államfőválasztás is intő jel volt pártja meggyengülése kapcsán, és világossá vált, hogy Ausztria védelmet vár el politikusaitól az osztrák jóléti állam vonatkozásában, nem pedig ennek megosztását vagy kiszolgáltatását idegen kultúrájú, idegen vallású és idegen szokású muszlim menekültek irányába.

Miközben Strache mindvégig a kvóták és a nyitott társadalom Soros-féle modelljének ádáz ellenségeként lépett fel ellenzékből, addig Kurz hivatalban lévő külügyminiszterként a határozott, de szinte pimaszul fiatal (31 éves), cselekvő politikus arculatát képviselte az osztrák választók előtt, akik a kampányban mint ünnepelt popsztárt fogadták a jóképű és minden osztrákságot megtestesítő Kurzot.

Bár a Zsidó Világkongresszus már a választási eredmény várásakor kiadott egy közleményt, amelyben nem ajánlják Kurznak és a Néppártnak a Szabadságpárttal való kormányzást, , hál istennek ennek valószínűleg vajmi kevés köze lesz ahhoz, hogy a két párt megkezdi-e a kormányzati tárgyalásokat.

Csak zárójelben: a Zsidó Világkongresszust persze egyáltalán nem zavarta, és nem emelte fel a szavát a kampányban, amikor Kern kancellár és az SPÖ izraeli kampánygurukat vetett be Sebastian Kurz lejáratására és megvádolására, akik zsidó létükre gondolkodás nélkül csináltak olyan Facebook-álprofilokat, ahol gátlástalanul zsidózva akarták lejáratni az ifjú ÖVP-vezért. Amikor aztán lebuktak a médiában, még ők lendültek támadásba egy másik zsidó kampányguru által, hogy a Néppárt korrupcióval akart információkhoz jutni az SPÖ-ről. Szóval a Zsidó Világkongresszus inkább attól féljen, hogy jó barátjuk és hittársuk, Soros György muszlimokkal akarja elárasztani Európát, és inkább neki küldjenek baráti levelet, hogy jó lenne ezt abbahagyni… zárójel bezárva.

Kurznak egyébként pont azért nincs nagyon visszaútja a nagykoalícióba, mert nemcsak politikai kérdésekben állnak messze egymástól a Kern vezette szocialistáktól, hanem súlyos, gátlástalan mélyütésekkel éltek ellene egykori koalíciós partnerei. Ezeket a sebeket már nem igazán lehet begyógyítani, s ezek által a legfontosabb kormányzati elvárást, a bizalmat számolták fel a szocialisták önmaguk irányába.

A kampányban persze Orbán is előjött. És végre nem úgy, hogy ki az, aki hangosabban határolódik el tőle, hanem fordítva. Strache és Kurz is arról vitázott, hogy ki van jobb viszonyban Orbánnal, és ki támogatná jobban Orbán kvótaellenes politikáját, ha hatalomra kerülne. Most úgy tűnik, mindketten kormányra kerülnek. Orbán Kurzcal találkozott már korábban. Strachéval, bár nagyon kérte a Fideszt és a kormányprotokollt, hogy tegyék lehetővé vele bécsi látogatásakor a személyes tárgyalást, Orbán Viktor nem vállalta.

Mostanáig. Rövid időn belül remélhetőleg már a magyar protokoll tesz erre javaslatot, hiszen Kurz és Strache nagy valószínűséggel hamarosan megkezdik a koalíciós tárgyalásokat. Az osztrák választók Ausztria megvédése érdekében ezt várják tőlük.