Hirdetés

Ezt az irodalmi fogalmat Arany János népszerűsítette köztudatunkban. Jelentősége, pontosabban érvényessége azonban túlmutat a szellemi-művészeti szférán. A nagy írók olykor szuggesztív hatásának a titka az volt és ma is az, hogy hihető-e, amit megírnak.

Balzac, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Mikszáth vagy Móricz művészetének nagysága műveik hitelességétől függött, pontosabban: hogy hihetően tudták megjeleníteni mondandójukat, a hitelesség pedig a hihetőség függvénye.

Föntebbi fogalmat gyöngíthette, rongálhatta, sőt megsemmisíthette a leegyszerűsítés vagy a túlbonyolítás, a pukkancsszerű nagyotmondás, az ordas eltúlzás.

Még mindig az esztétika körletein belül maradva. A túlzás a karikatúra, a szatirizálás eszköze. De ennek is a magva mindig a tényszerű valóság. Ha ez hibázik, a művész torzít. És ez már hitelvesztéssel jár. A régi vagy a modern abszurd művészetekben lehetséges a torzítás, ám a művész ezt tudatosan teszi. Ezzel akarja kifejezni tárgya képtelen voltát. Picasso sohasem akarta elhitetni, hogy él kétfejű nő. Grünewald, hogy Szent Antal megkísértésének torz szörnyei léteztek. Arcimboldo a vízben élő halakból, rákokból és egyéb herkentyűkből rakott össze emberi fejet, mert fogalmat fejezett ki vele, s nem magát a figurát. Cranach vagy Bosch torz, rémületes, nyomorúságos emberalakjaival ugyancsak ELVONT fogalmat, a nyomorúságot – magát a félelmet, a rémséget, a borzalmat – fogalmazta meg, nem magát az embert, hanem annak érzésvilágát.

Vagyis. A művészet sokféle. De politika csak egyféle lehet. Racionális, tényszerű, reális, mégpedig azért, hogy valaki meggyőzze a választót: érdemes rá szavazni. Mert ő a HITELES politikus.

A parlamenti világban két tábor áll egymással szemben. A kormányzó koalíció és az ellenzék. Az egyik célja a hatalom megőrzése a nemzet érdekében, a másiké annak megdöntése a saját hasznára. Mind a két tábor arra törekszik, hogy meggyőzze a szavazópolgárt: őneki van igaza, és nem a másiknak.

És itt, ebben a varázsszóban: MEG­GYŐZÉS, jut szerephez az epikai hitel. Bármit is csinál a kormányzat, az ellenzék azonnal csípőből tüzel, tagad, nemet mond, tiltakozik. A legtöbbször hiteltelenül. A kormányzat pedig lesöpri az ellenzéki akadékoskodást az asztalról. Mindkét eljárás hibás, de a kormányzaté logikus, mert az ellenzék állításai epikailag hiteltelenek. Mit tehet a szegény kormány, ha csupa torz, hamis, téves ténnyel vádolják? Rossz ez a parlamentáris gyakorlat, de ennek a rosszaságát az ellenzék gerjeszti.

Egy erdélyi származású betelefonáló ostobaságnak tartotta, hogy hazánk még Jordániát és Botswanát is alulmúlja az emberi jogok kérdésében. Ez tényleg hiteltelen, abszurd eredménye egy nemzetközi fölmérésnek. Ám! Az okos, a józan, a művelt Bolgár György megvédte ezt az állítást! És itt van az ellenzéki politika nagy gubanca. Talán bukásának egyik oka is. Mindent elfogadnak, hangoztatnak, készpénznek vesznek, ami rossz fényt vet az Orbán-kormányra. És áttételesen az országra, a nemzetre, a népre. Az ellenzéknek, a helsinkieskedő szervezeteknek soha egy szavuk sem volt a határokon túlra szorított magyarok védelmében! Sőt, a Klubrádióba betelefonálók még ellenük uszítanak! Ami az utódállamokban, főleg Ukrajnában és Romániában történt és történik, ahhoz mit szólhatunk? Hiteles lehet-e az az ellenzék, amelyik nem lát túl az orrán, és egyesek – ne magyarokat mondjunk, hanem egyszerűen csak embertársakat – meg­gyötörtetését, megaláztatásait, fizikai üldöztetéseit nem veszi észre? Ami már az ő epikai hiteltelensége.