Az Európai Tanács legutóbbi ülése alapján kijelenthető, hogy nem történt érdemi változás az EU ukrajnai háború kapcsán képviselt politikájában. A tagállami vezetők nagy része újra hitet tett a kudarcos szankciós politika és a további eszkalációt jelentő fegyverszállítások fokozása mellett. Ugyanakkor hazánk mellett immár Bulgária is ezzel ellentétes véleményt képvisel.

A balkáni ország korábban mindig támogatta a háborúpárti kezdeményezéseket, most azonban a tavaly augusztus óta mély politikai válságban lévő állam köztársasági elnöke megtagadta ezt, és békére szólított fel, csatlakozva Magyarország és a Vatikán háborúellenes álláspontjához.

Hirdetés

Ugyan az Európai Tanács nem döntéshozó szerv – és nem keverendő össze az igen hasonló nevű Európai Unió Tanácsával, ami pedig igen –, jelentőségét az adja, hogy ez az EU „legfelsőbb politikai hatalma”, amely kijelöli a gazdasági tömb számára a legfontosabb irányvonalakat. A március 23–24-i ülés végén elfogadott következtetések a minket érintő legfontosabb kérdések többségében nem hoznak túl nagy meglepetéseket.

Több olyan ügy is előkerült a találkozón, amely hazai és nemzetközi politikai érdeklődésre tart számot. Kristersson svéd miniszterelnök például bejelentette, magyarázatot vár arra, Magyarország miért kezeli külön Finnország és Svédország NATO-hoz történő csatlakozását, és dönt hamarabb az előbbi esetén. Bár arról még nem tudni, ez a beszélgetés megtörtént-e, és ha igen, mi is hangzott el pontosan, fontos megjegyezni, a magyar országgyűlésnek minden joga megvan ahhoz, hogy hangot adjon kételyeinek, és ezeket a saját szabályai szerint alaposan kivizsgálja. Bármilyen ezzel ellentétes kormányzati nyomásgyakorlás a kezdetektől fogva a NATO-bővítés mellett elkötelezett kormány részéről a Nyugat által oly hevesen védelmezett jogállamisággal volna ellentétes.

Fontos pont volt a Putyin orosz elnök ellen a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság által háborús bűnök miatt kiadott elfogatóparancs kérdése. Jellemző módon megjárta a nemzetközi és hazai liberális sajtót az a hungarofób hazugság, hogy hazánk megvétózta az ügyben két támogató uniós nyilatkozat elfogadását is. Ők bizonyára megnyugodhattak most: az elfogadott dokumentumba bekerült az általuk hiányolt mondat a döntés „tudomásulvételéről”, ezt pedig Magyarország is megszavazta.

Tovább is léphetnénk ezen a kérdésen mint egy szokásos balliberális ferdítésen, hiszen ennek a nyilatkozatnak semmi érdemi hatása sincs az elfogatóparancs végrehajtására, illetve Putyin megítélésére. Ugyanakkor látni kell, hogy a hágai bíróság döntése a békekötés ellen hat, még ha valószínűleg megalapozott is. Zelenszkij ukrán elnök tanácsadója, Mihajlo Podoljak már kijelentette: Ukrajna nem tárgyalhat egy háborús bűnös vezette országgal. A döntés akkor érkezett, amikor Kína épp saját béketervvel állt elő, így igen könnyűvé teszi a baloldalnak, hogy lesöpörje az asztalról. Nem kérdőjelezve meg a Nemzetközi Büntetőbíróság független működését, az időzítés mindenesetre felvet kérdéseket. Ráadásul a történelem számos példával szolgál, hogy háborús bűnösökkel tárgyaltak más államok, így például a délszláv háborúban. Ennek alternatívája az elhúzódó, vég nélküli erőszak.

A másik lényeges kérdés az Ukrajnának szánt fegyverexport további támogatása. Erre főleg az orwelli nevű Európai Békekeret szolgál, amelyet 2021-ben hoztak létre költségvetésen kívüli eszközként az uniós szintű fegyverexport pénzügyi támogatására. Erre akkoriban még a védelmi missziókhoz elengedhetetlen fegyverek exportálása miatt volt szükség. Nagyot fordult azonban a helyzet 2022. február 28-án, a háború kitörése utáni negyedik napon, amikor az Európai Unió Tanácsa megszavazta a 2022/339. határozatot, amely által lehetővé vált, hogy a keretet felhasználják az ukrajnai fegyverszállításban részt vállaló tagállamok pénzügyi támogatására.

Azóta már több alkalommal, összesen kétmilliárd euróval emelték az Európai Békekeret összegét, így mostani összege 5,6 milliárd euróra rúg (összehasonlításképp: a hazánktól visszatartott helyreállítási alap 7 milliárd euró összegű). Ennek az alapnak a terhére a külügyminiszterek megállapodása alapján egymilliárd euró értékben egymillió darab tüzérségi lőszert juttatnak Kijevnek az európai készletekből. Mindemellett újabb egymilliárd euró értékben lőszereket is vásárolnak, részben Ukrajnának, részben pedig a kimerült nemzeti készletek pótlására. Ehhez a kezdeményezéshez jelen állás szerint 18 uniós tagállam csatlakozott. Végül döntés született abban is, hogy az európai lőszergyártás fejlesztését is támogatni fogják az elkövetkező években, ennek azonban hiányzik a pénzügyi fedezete.

Látva az elmúlt egy év európai hadügyi történéseit, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a terv kizárólag papíron marad. A legnagyobb tagállamok tavaly már fogadkoztak egyszer, hogy radikálisan növelni fogják védelmi kiadásaikat. Ezek a legtöbb országban a GDP 2 százalékát sem érik el, pedig ennyi a NATO elvárása. Így aztán az ígéretek ígéretek maradtak: egyetlen ország sem emelte jelentősen katonai költéseit, ideértve a németeket is, ahol szinte semmi sem történt az ügyben.

Hazánk a kérdésben – akárcsak a szankciók elfogadásakor – konstruktívan tartózkodott, vagyis nem szavazott a javaslat ellen, lehetővé téve, hogy elfogadják, ám be is jelentette kimaradását belőle. Ez egyébként nem ismeretlen eljárás: hasonlóan cselekedett Írország, Málta és Ausztria is.

Magyarországot – szokás szerint hazug módon, bűnbaknak megtéve – korábban azzal vádolták a liberális sajtóban: egyedüliként ellenzi az Európai Békekeret összegének további emelését. Ezt most Szlovákia javaslatára kétmilliárd euróval akarták bővíteni. Magyarország mellett további hat tagállam ellenezte a tervet, így meghiúsult, ez pedig azt jelenti, hogy az Európai Békekeret a mostani, újonnan vállalt kiadásokkal egyszerűen kimerült. A javaslatot egyébként az az Eduard Heger szlovák kormányfő terjesztette elő, akinek kormánya a politikai bukás után, mindössze ügyvezetőként eljárva, parlamenti jóváhagyás nélkül ajándékozta oda összes MiG–29-es vadászgépét Ukraj­nának.

Gazdasági szempontból is érdekes új fejlemény történt. Ugyanis a német politikai-gazdasági elit ráébredt, hogy a belső égésű motoros járművek 2035-től életbe lépő teljes tiltásával ők bukhatják a legtöbbet. Így bár az érdemi megállapodás már megszületett, tényleges elfogadását akadályozni kezdték. Az Európai Unió Tanácsában ugyanis a sajátos szavazási feltételek mellett a négytagúra nőtt ellenzői tábor (a németek mellett a lengyelek, olaszok és bolgárok tartoznak ide) immáron „blokkoló kisebbséget” alkot, vagyis ellehetetlenítheti a döntés elfogadását. Ez természetesen komoly vitákhoz vezetett a mostani ülésen.

Az Európai Tanács ülése rámutat arra, hogy a tagállamok között egyre komolyabb feszültségek vannak alapvető gazdasági és külpolitikai ügyekben. Több olyan, korábban általánosan támogatott kérdés került elő, amely ezúttal már komoly vitákat szült, így például a belső égésű motorok tiltása és az Európai Békekeret további emelése. Ráadásul a béke mellett nyíltan elkötelezett országokhoz csatlakozott Bulgária is, így immár nem Magyarország az egyetlen EU-tagállam, amely a globális többség békepárti álláspontját képviseli. Ahogy mondani szoktuk, „Magyarországnak nem igaza van, hanem igaza lesz”.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.

Korábban írtuk