Mahmud Ahmadinedzsád

Az Egyesült Államok és Irán közti konfliktus egyre mélyül. A feszültségek enyhítésére Mahmud Ahmadinedzsád, az Iráni Iszlám Köztársaság elnöke nemrég levelet irt George Bushnak. Hosszú évtizedek óta ez volt az első alkalom, hogy iráni elnök levelet írt amerikai kollégájának. Bush nem válaszolt. Az amerikai külügyminisztérium viszont csalódottságának adott hangot, mondván, a levél pusztán filozófiai fejtegetéseket tartalmaz, ahelyett hogy a nukleáris kérdésről beszélne. Ennél több nem is igen került nyilvánosságra az írásról. Hogy így történt, nem meglepő. Az iráni elnök olyan témákat feszeget, melyek a ma uralkodó világrend alapjait ássák alá. Olyan kérdéseket tesz fel, melyek a világ szinte valamennyi népének a szívéből szólnak. A Demokrata az alábbiakban a levél rövidített változatát közli.

Az Irgalmas és Könyörületes Isten nevében, Mr. George Bush, az Amerikai Egyesült Államok Elnöke részére

Jó ideje foglalkozat a kérdés, hogy hogyan lehetne feloldani azokat a nemzetközi porondon jelen lévő ellentmondásokat, melyek számos vita tárgyát képezik. A megválaszolatlan kérdések arra ösztönöztek engem, hogy feltegyem a kellő kérdéseket és szóvá tegyem az ellentmondásokat, annak reményében, hogy orvosolhatjuk azokat.

Hogyan lehet, hogy valaki, aki Jézus Krisztus (béke legyen vele) követője, tiszteli az emberi jogokat, a liberális értékeket képviseli, ellenzi a nukleáris és tömegpusztító fegyverek elterjedését, (…) és azon dolgozik, hogy olyan világot teremtsen, melyet Krisztus és a Föld erényes emberei kormányoznak, háborúkat indít más országok ellen?

(…) Százmilliárd dollárokat költöttek egy ország kincstárából és néhány másikéból. Fiatal férfiak és nők tízezreiből csinálnak megszálló katonákat, ezzel életveszélybe sodorva, elszakítva őket családjaiktól és szeretteiktől, bemocskolva kezüket mások vérével, oly sok pszichológiai nyomásnak téve ki őket, hogy közülük naponta öngyilkosságot követ el valaki. Aki meg hazatér, az depressziótól szenved, mindenféle betegségekkel küzd; mások elesnek, és a holttestüket adják át a családjaiknak.

Elnök Úr!

Talán tudja, hogy tanár vagyok. A tanítványaim azt kérdezik tőlem, hogyan egyeztethetők össze ezek a tettek a levél elején említett értékekkel és a megbocsátás, illetve Jézus Krisztus (béke vele), a béke követének örökségével.

Guantánamón olyan foglyok vannak, akiket nem állítottak bíróság elé, nincs törvényes képviselőjük, a családjaik nem láthatják őket, és nyilvánvalóan idegen országban tartják fogva őket, messze a hazájuktól. Nincs nemzetközi ellenőrzés a körülményeik és sorsuk felett. Senki sem tudja, hogy ők rabok, hadifoglyok, elítéltek vagy bűnözők. Európai nyomozók titkos börtönök létét ismerték el Európában is. Számomra összeegyeztethetetlen egy ember megalázása és titkos börtönökben való fogva tartása bármilyen jogrendszer előírásaival. Nem tudom megérteni, hogyan felelnek meg, ezért nem értem, hogyan egyeztethetők össze ezek a tettek Jézus Krisztus (béke vele) tanításaival, valamint az emberi jogok és a szabadság értékeivel.

Az Izrael-jelenségről szintén sok kérdésük van a fiatal embereknek. (…)

Elnök Úr!

Biztos vagyok abban, hogy Ön tudja, milyen áron és hogyan hozták létre Izraelt: – sok ezer embert megöltek; – őslakosok millióit tették földönfutóvá; – több száz ezer hektárnyi termőföldet, olívaültetvényt, városokat és falvakat romboltak le. Ez a tragédia nemcsak az államalapítás idejére vonatkozik, hanem 60 éve folyamatosan zajlik. Egy olyan rezsimet teremtettek, amely nem mutat könyörületet még a kisgyerekekkel szemben sem, úgy rombol le házakat, hogy a lakók még benne vannak, palesztin vezetőket gyilkol meg, palesztinok ezreit tartja börtönökben. Az ilyen jelenség emberemlékezet óta teljesen egyedülálló, legalábbis rendkívül ritka.

Az emberek azt kérdezik, hogy miért támogatják önök ezt a rezsimet? Miben kapcsolódik egy ilyen rendszer támogatása Jézus Krisztus (béke vele) vagy Mózes (béke vele) tanításaihoz, vagy a liberális értékekhez?

Miért van az, hogy a Közel-Keleten elért technológiai és tudományos eredményeket a cionista rezsimre való fenyegetésként állítják be? A középkor kivételével melyik történelmi korban számított bűnnek a tudományos és technikai fejlődés? A lehetőség, hogy ezek a vívmányok katonai célokra használhatók, elég ok lehet-e arra, hogy a tudományt és a technikát mindenestül ellenezze? (…)

Nincs-e joguk a latin-amerikaiaknak megkérdezni, hogy miért ellenzik megválasztott kormányaikat, és miért támogatnak puccsista vezetőket? Vagy: miért kell állandó fenyegetettségben és félelemben élniük? (…)

Még egyszer kérdezem: megfelelnek ezek a tények Krisztus tanításainak és az emberi jogok dogmáinak?

Irán bátor és hívő népének is sok kérdése és sérelme van, beleértve az 1953-as puccsot, és azt követően az akkori legális kormányzat megbuktatását; az iszlám forradalommal való szembenállást, egy nagykövetség főhadiszállássá való átalakítását, az Iszlám Köztársaság ellenzőinek támogatását, (sok ezer oldalnyi dokumentum igazolja ezt az állítást); Szaddám Huszein támogatását az Irán elleni háborúban, az iráni személyszállító gép lelövését, az iráni nép vagyonának befagyasztását, a növekvő fenyegetéseket, dühöt és az iráni nép tudományos és nukleáris fejlődésével szembeni roszszallást (pont amikor minden iráni ember az országa előrehaladását ünnepli). (…)

Elnök Úr!

Szeptember 11-e borzalmas katasztrófa volt. Ártatlanok meggyilkolása sajnálatos és megdöbbentő, bárhol is történjen. Kormányunk azonnal elítélte az elkövetőket, részvétét nyilvánította, és kifejezte együttérzését az áldozatok hozzátartozói iránt. (…)

Szeptember 11-e nem egy egyszerű támadás volt. Ön szerint sikerülhet egy ilyen akció kitervelése és kivitelezése a biztonsági és titkosszolgálatokkal – vagy a kiterjedt beépített hálózatukkal – való együttműködés nélkül? Természetesen ez csak találgatás. De miért tartják titokban a támadások részleteit?

(…) Az ön népének évek óta nincs nyugalma. Szeptember 11-e után a nyugati médiumok, ahelyett hogy ellátták volna a mély trauma okozta sebeket, a rettegés és bizonytalanság érzetét növelték azzal, hogy újabb támadások rémképéről beszéltek. Szolgálja ez az amerikai népet? Fel lehet mérni mindazt a kárt, amit a félelem és a pánik okozott? Az amerikai polgárok állandó rettegésben éltek az újabb támadásoktól, amelyek bármelyik pillanatban és bármelyik helyen megtörténhettek volna. Nem érezték magukat biztonságban sem az utcán, sem a munkahelyükön, sem az otthonaikban. Ki lenne boldog ilyen helyzetben? A média pedig ahelyett, hogy a biztonság és nyugalom érzetét közvetítette volna, csak erősítette a bizonytalanságot. Miért? Vannak, akik azt gondolják, hogy ez propaganda volt, mely kikövezte az utat – és igazolta is – az Afganisztán elleni támadáshoz. Újra csak a média szerepére kell utalnom. A média kódexeiben alapvető követelmény egy történet őszinte, korrekt bemutatása. Mély sajnálatomat kell kifejeznem amiatt, ahogy néhány nyugati médium nem veszi figyelembe ezeket az elveket. (…)

Elnök Úr!

Szerte a világon a polgárok adóznak, hogy a kormányok kiadásait fedezzék. Cserébe a kormányok népüket szolgálják. A kérdés itt az, hogy miért jó az amerikai népnek, hogy önök évente sok száz milliárd dollárt költenek az iraki hadjártra? Amint azt Ön is tudja, országának néhány államában az emberek szegénységben élnek. Sok ezren hajléktalanok, és a munkanélküliség is hatalmas probléma. Természetesen ezek a gondok többé-kevésbé más országokban is megvannak. A helyzet fényében azonban meg lehet-e magyarázni a hadjárat óriási kiadásait – amit a közvagyonból fizetnek, és beleillik-e ez az előbb említett elvekbe? (…) Az én legfőbb problémám ezzel kapcsolatban – amellyel remélem, Ön is egyetért – a következő: a hatalmon lévők ideje korlátozott. Nem irányíthatnak a végtelenségig, de a nevüket feljegyzi a történelem, és a közeli és távoli jövőben ítélkezni fognak felettük. Az emberek tüzetesen meg fogják vizsgálni elnökségeinket. Sikerült-e békét, biztonságot és jólétet hoznunk a népünk számára, vagy bizonytalanságot és munkanélküliséget? Megpróbáltunk-e igazságot teremteni, vagy csak néhány külön érdeket képviselő csoportot támogattunk, ezzel szegénységbe kényszerítve a tömegeket. (…)

Elnök Úr!

(…) Meg van elégedve a világ jelenlegi állapotával? Hiszi, hogy a jelenlegi politika folytatható? Nem lenne szebb a világ, ha a biztonságra, katonai akciókra, csapatmozgásokra költött dollármilliárdokat inkább befektetésre, a szegény országok megsegítésére, az egészségügy fejlesztésére, különböző betegségek elleni küzdelemre, oktatásra és mentális-fizikai kondíció javítására, természeti katasztrófák áldozataira, munkahelyteremtésre, termelésre, fejlesztésre és a szegénység csökkentésére, a béke megteremtésére, vitatkozó országok közti közvetítésre, a faji, etnikai és egyéb konfliktusok okozta lángok oltására költenék? Nem lenne-e jogosan büszke az ön kormánya és népe? Nem lenne-e erősebb az ön adminisztrációjának politikai és gazdasági helyzete? És nagyon sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de nem lenne-e jó, ha az amerikai kormány iránti növekvő, globális ellenszenv csökkenne?

Ha Ábrahám próféta, Izsák, Jákob, Iszmáel, József vagy Jézus Krisztus (béke velük) ma is velünk lennének, vajon hogyan ítélnék meg az efféle magatartást? Kaphatnánk mi szerepet az ígéret földjén, ahol az igazság egyetemes lesz, és Jézus Krisztus (béke vele) jelen lesz? Elfogadnának egyáltalán bennünket? Az én alapvető kérésem a következő: nincs jobb módja annak, hogy a világ többi részével együttműködjünk? Ma több száz millió keresztény, muszlim él, aki Mózes (béke vele) tanításait követi. Minden isteni vallás egy igét tisztel, vagy egy Istenben hisz és nem másban a világon. A Szent Korán ezt a közös igét hangsúlyozza, az isteni hit követőit szólítja meg, és azt mondja: „Ó követői a Könyveknek! Legyen egy méltányos egyezség közöttünk, miszerint nem szolgálunk mást, csak az Istent. (…)”

Hisszük, hogy az egyetlen út, amely a megmentéshez vezet, az, ha visszatérünk az isteni próféták tanításaihoz. (…) Európa, Ázsia, Afrika, Amerika, a csendes-óceáni térség és a világ többi része népeinek Istene egy. Ő a Mindenható, aki vezeti szolgáit, és méltóságot ad mindnyájuknak. Ő adott nagyságot az Emberiségnek. (…)

Az isteni próféták megígérték: eljön a nap, amikor minden embernek a Mindenható ítélőszéke elé kell állnia, és minden cselekedetük megvizsgáltatik. A jókat a Menny felé irányítják, a gonosztevők pedig elnyerik Isten büntetését. Remélem, hogy mindketten hiszünk ebben a napban, de nem lesz könnyű megítélni a vezetők tetteit, hiszen nekünk felelnünk kell a saját népünknek és mindazoknak, akiknek életét közvetve vagy közvetlenül érintették a mi tetteink. Minden próféta a békéről és a nyugalomról beszél – az egyistenhitre, az igazságra és az emberi méltóság tiszteletére alapozva.

Nem gondolja, hogy ha mindannyian hiszünk és kitartunk ezen elvek mellett, úgy mint az egyistenhit, Isten tisztelete, igazság, az emberi méltóság tiszteletben tartása, hit az Utolsó Napban, akkor felül tudunk kerekedni a világ jelenlegi problémáin, amelyek abból fakadnak, hogy engedetlenek vagyunk a Mindenható és a próféták tanításaival szemben, és javítani tudunk tevékenységünkön? Nem gondolja, hogy a hit ezekben az alapelvekben elősegíti és garantálja a békét, barátságot és igazságot? (…)

A történelem azt mondja nekünk, hogy az elnyomó és kegyetlen kormányok nem maradnak fenn. Isten az emberek sorsát rájuk bízta. A Mindenható nem hagyta a világmindenséget és az emberiséget a sorsukra. Sok dolog épp ellenkezőleg történt, mint ahogy a kormányok tervezték és szerették volna.(…)

A világ népei elégedetlenek a jelenlegi állapotokkal, és egyre kevésbé veszik figyelembe a világ pár befolyásos vezetőjének ígéreteit és véleményét. Sok ember szerte a világon nem érzi magát biztonságban, és ellenzi a bizonytalanság, a háború elterjedését, elutasítja a kétes politikákat. Az emberek tiltakoznak a vagyonosok és nincstelenek, a gazdag és szegény országok között növekvő szakadék ellen. Az emberek kiábrándulttá váltak a növekvő korrupció miatt. Sok ország lakói dühösek, hogy egyesek kulturális gyökereik és családjaik szétverésére indítottak támadásokat. Félelemmel tölti el őket, hogy kihalóban van a gondoskodás és az együttérzés. A világ népei már nem bíznak a nemzetközi szervezetekben, mert azok nem védik meg jogaikat. Bebizonyosodott, hogy a liberalizmus és a nyugati típusú demokrácia nem volt képes elősegíteni az emberiség ideáinak megvalósulását. Mára ez a két eszmerendszer elbukott. Akik nem süketek, már hallják a liberális demokratikus rendszer eszméi összeomlásának hangjait. Egyre inkább azt látjuk, hogy az emberek szerte a világon egy bizonyosság körül gyülekeznek: ez pedig a Mindenható Isten. Ne legyenek kétségeink afelől, hogy az emberek, Istenbe vetett hitük és a próféták tanításai által le fogják győzni problémáikat. Kérdezem Öntől: Nem akar csatlakozni hozzájuk?

Elnök Úr!

Akár tetszik Önnek, akár nem, a világ a Mindenhatóba vetett hit felé gravitál, és Isten igazsága és akarata győzedelmeskedni fog minden más fölött.

Béke azokkal, akik Isten útját követik.

A levél írója az Iráni Iszlám Köztársaság elnöke. (Fordította: Sayfo Omar)