Fotó: shutterstock.com
Hirdetés

Járom Budapest belvárosát, és nem hiszek a szememnek. Mindenütt turisták, valósággal elleptek mindent. Birtokba veszik a közösségi tereket, megtöltik a vendéglőket, bárokat, telítik a szállodákat. A hatalmas turistaáradatnak nincsen korcsoportja, nemzetisége, társadalmi állása – jönnek fiatalok és öregek, jönnek Európából, Ázsiából, Amerikából, jönnek gazdagok és szegények. Olyan jelenetek játszódnak le már április közepén, mintha benne lennénk a nyárban, a főszezonban.

Ha nem hiszünk a szemünknek, higgyünk a szám­adatoknak. Az elmúlt három évben töretlen a hazai turizmus fejlődése, a vendégéjszakák száma az utóbbi két évben mintegy 10 százalékkal haladta meg az előző évit. A budapesti fürdők árbevétele ötödével nőtt, 3,8 milliárd forintnál tartunk 2019 első negyedévében, egymillióan váltottak jegyet három hónap leforgása alatt. A vendéglátásban idén végrehajtott áfacsökkentés következtében a tavalyihoz képest 40-60 százalékkal nő egy-egy hónapban a szektor forgalma. Szédületes emelkedés, de ez még csak a kezdet. A külföldi turizmus mellett ugyanis a hazai is pörög, nem utolsósorban a Szép-kártyák jótékony hatása miatt, de azért is, mert a magyar családoknak sokkal több pénzük, megtakarításuk van, mint tíz évvel ezelőtt. A mostani húsvéti hétvégén a szokásosnak a négyszeresére bővült a lefoglalt szálláshelyek száma, tavaly húsvéthoz képest pedig 87 százalékos a bővülés. A következő lépés a vidék bekapcsolása a turizmusba. Ebben segít a kormány küszöbönálló nagy vidékfejlesztési koncepciója, a hazai úthálózat folyamatos korszerűsítése, a szálláshelyek bővítése.

Arról, hogy a magyar turizmus minek köszönheti látványos sikereit, nincs vita a szakemberek között. Mindenekelőtt az elmúlt kilenc esztendő látványos fejlesztései, építkezései nyomán gomba módra elszaporodott közösségi terek, középületek, színházak, fürdők, szórakozóhelyek, vendéglők csalogatják a külföldieket. A Demszky-korszak elmúltával olyan struktúra termett itt, amelyet bármelyik európai ország megirigyelhetne. Ha csak a tömegközlekedésre gondolunk, és összevetjük egyik-másik európai nagyvároséval, megemeljük a kalapunkat.

A másik fontos körülmény a sokat emlegetett biztonság. Beszélgessünk csak néhány mondatot turistákkal, és biztosak lehetünk benne, hogy ők maguk mondják el nekünk: amíg Párizs, London, Brüsszel ingatag és kiszámíthatatlan, addig Budapest a béke szigete. Nálunk nem kell attól félni, hogy bombát robbantanak valamelyik belvárosi vendéglőben. Nálunk nyugodtan sétálhatsz éjszaka a belvárosban, kutya bajod sem lesz. És bárki bármit mondjon is, megnyugtató, hogy Budapest lakossága egynemzetiségű, egynyelvű, keresztény kultúrkörhöz tartozó, hogy bennszülöttek élnek itt, nem mindenféle jövevények, hogy migránsnak, no-go zónának híre-hamva sincs. A turisták a lábukkal szavaznak, amikor már áprilisban annyian vannak nálunk, mint máshol a nyár közepén. Ennél beszédesebb támogatás Budapestnek és az országnak nem kell. Telesírhatják a világot a balliberális brit, francia, holland, német lapok, aki meglátogat minket, és látta Budapest csodáit, aki megtapasztalta a magyar vendéglátást, és elbeszélgetett a magyar emberekkel, arról lepereg a primitív propaganda.

Budapest sikerei persze fellázítják a hazai csőcseléket is, irigységre késztetik a köztünk élő ellenszurkolókat. A Jobbik-közeli Alfahír például azt a hírt, miszerint a hazai turizmust a következő tíz évben 828 milliárddal serkenti a kormány, így kommentálja: „saját zsebbe megy”, „kifizetik a fideszes oligarchákat az elkövetkező évtizedben”…

Mondjuk egyetlen indokot, miért nem nevezhetjük piti csirkefogóknak Magyarország köztünk élő ellenszurkolóit. Akik elszomorodnak, ha jól megy a sorunk, akik mindenütt a kormányt látják, nem a gazdagodó, elégedett magyar embereket a vendéglátó- és szállodaiparban, a kiskereskedelemben. Nem mintha az Alfahír és a többi károgó bármit is számítana, hiszen az olcsó demagógia kiirthatatlan, de azért jegyezzük fel ezt a pár kedves mondatot, hogy amikor majd a valódi teljesítményt összevetjük a hangulatkeltéssel, könnyebb legyen a választás.

Rogán Antal a minap arról beszélt, hogy hazánkat a régió vezető turisztikai hatalmává kívánják emelni 2030-ra. Erre minden esélyünk adott, feltéve persze, ha a Fidesz-kormány folytathatja a munkát. Ha pedig nem folytatja, akkor visszasüllyedünk oda, ahol a Demszky-korszakban befejeztük. A felelőtlen, osztogató, majd megszorító várospolitika jönne el újra, ezt pedig már ismerjük: felbomlik a rend, semminek sincs gazdája, és mindent ellopnak, kiszerveznek, amihez csak hozzáférnek. Miénk a választás, de jó, ha tudjuk, a döntés rólunk, a mi jövőnkről, nem pedig a politikusokról szól. Azt a politikát, azt a városvezetést viszont, amely felemelte, megszépítette Budapestet, nem szabad másmilyenre cserélni, különösen, ha világosan látszik, hogy a másik társaság csak a romboláshoz ért.