Szóval nem mindegy? Bizonyos szempontból talán mégsem mindegy. A szimbólumoknak mindig szerepük van a közéletben. Szimbolikus jelentőséggel bír, hogy a Magyar Rádió utolsó kommunista elnöke most az ORTT vezéreként kíván törvénytelen támadást indítani a Magyar Rádió jelenlegi, törvényesen megválasztott elnöke ellen. A szakmától messze álló pártkatona a szakma teljes ranglétráját végigjáró ízig-vérig újságíró ellen.

Miután a Magyar Rádió első számú vezetőjét megzsarolni nem tudták, jogilag sem tudják kikezdeni, elviselhetetlen a gondolat számukra, hogy mandátuma 2005 augusztusáig szól, s hogy az MTV-vel szemben a közrádióból nem tudtak alantas propagandaszócsövet faragni. Így a médiahatóság most megkísérli kiszelektálni a konzervatív társadalmi szervezeteket a társadalmi kuratórium(ok)ból, természetesen a médiatörvényt semmibe véve. Az MTV-ben is jól jöhet ez a baloldalnak, de ott a lényeg tavaly már úgyis eldőlt. Egyes gyenge jellemű, anyagias (zsarolható?) tévévezetők, kurátorok zömmel az első fuvallatra megfutottak vagy átálltak. Így a hadmozdulat nyilvánvalóan az utolsó be nem hódolt bástya, a Magyar Rádió ellen indul meg.

Az ötlet nem teljesen új, a fideszes Körmendy-Ékes Judit elnöksége alatt született, általa szignált 492/2002-es számú határozat (amelyet később visszavontak) szándéka szerint már szűkítette volna azon civil szervezetek számát, amelyek egyáltalán regisztráltathatták volna magukat a kuratóriumi sorsoláson. De KÉJ regnálása alatt a terv végül terv maradt. Az elmúlt héten azonban a tavaly megbukott elképzelés a gyakorlati megvalósulás szakaszába lépett: megjelent a felhívás a közszolgálati rádiót és a közszolgálati televíziókat felügyelő közalapítványi kuratóriumokba történő delegálásához szükséges nyilvántartásba vételre. Közérthetőbb nyelven: az úgynevezett „társadalmi kuratóriumok” sorsolásához kiírták a jelentkezést. Az ortt.hu honlapon is olvasható felhívásában el van bújtatva egy törvénytelen csapda, amelynek segítségével a testület önkényesen el tudja majd dönteni, hogy mely egyesületeknek vagy társadalmi szervezeteknek ad lehetőséget, hogy részt vegyenek a sorsoláson:

„A testület felhívja a jelentkező szervezetek figyelmét, hogy az Rttv. 56. § (1) és (2) bekezdéseinek e) és f) pontjában meghatározott csoportba jelentkező szervezetek közül csak azoknak a jelentkezését fogadja el a testület, amelyek megfelelnek a szakmaiság alábbiakban megfogalmazott kritériumának: Szakmai szervezetnek tekinti a testület azokat a szervezeteket, amelyek valamely, a kultúra az Rttv. 56. § (1) és (2) bekezdésének e) és f) pontjában felsorolt területeinek megfelelő képzettséget szerzett, illetve tevékenységet folytató személyek vagy ezeket tömörítő szakmai szervezetek a tagjai, vagy a szervezet valamely az említett területhez kötődő szakma érdekében fejti ki tevékenységét. A nyilvántartásba vétel megtörténtéről, illetve a nyilvántartásba vétel megtagadásáról a testület minden jelentkező szervezetet értesít. A testület ezen döntése ellen államigazgatási úton jogorvoslatnak nincs helye (miért nincs? – a szerk.).”

Az Országos Rádió és Televízió Testület megalakulása óta nem először esik szereptévesztésbe, jogalkalmazói státusát fel-felcseréli a jogértelmező, sőt olykor már-már a jogalkotó pozíciójával. Márpedig a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (köznyelven: médiatörvény) egyetlen bekezdése sem ad felhatalmazást a Nagyságos Testületnek arra, hogy önkényesen mérlegeljen! Mit fog tenni? Netán bizonyítványokat kér majd be? Nyilvánvaló, az egész játék arra megy ki, hogy a jobboldali irányultságú társadalmi szervezeteket még a sorsolás előtt kizárják, legalábbis ritkítsák soraikat! A jelek szerint a fideszes (Erdős Zsuzsa) és az MDF-es (Wéber János) ORTT-tag csendes asszisztálásával, hiszen nem hallottuk a tiltakozásukat semmilyen fórumon. Az ellenzéknek azonnali tiltakozó kampányba kell kezdeni, a kuratóriumi sorsolás eredményét – amennyiben valóban a kibocsátott felhívás alapján folyik le – minden lehetséges jogi és nem jogi fórumon meg kell támadnia. Kivéve, ha nekik így is jó. Ha langyosan szeretik a sört.