Hirdetés

Az idei budapesti CPAC más lesz, mint a korábbiak, hiszen Donald Trump tavaly novemberi győzelme politikai paradigmaváltást hozott az Egyesült Államokban és az egész világon. Ez a CPAC azért lesz nagyon fontos, mert ezzel a konferenciával az európai változás motorjai, a magyar patrióták az újra kormányra került amerikai jobboldallal karöltve erőt és reményt tudnak demonstrálni az öreg kontinens számára. A remény ma azt jelenti Európának, hogy vissza lehet térni a helyes útra, arra, ami naggyá tette a Nyugatot, amit a globális baloldal tönkretett. Ezt ismét a patriótáknak kell újjáépíteniük. Az immár negyedik budapesti CPAC is ezt a törekvést, a károk felszámolását és az új, patrióta politikai cselekvést jelölheti majd ki.

Ne feledjük, hogy korábban az Egyesült Államok és Európa szövetsége képes volt legyőzni a nácikat, majd a kommunizmust is. Ez a szövetség a kölcsönös tiszteleten alapult, amely a nemzetállamok közötti bizalomra épült. Talán nem véletlen, hogy Donald Trump a napokban tisztázta, nem az Európai Bizottságot tartja tárgyalópartnernek, hanem a tagállami kormányokat. És van is egy a miniszterelnökök között, akit felhív, ha Európával akar beszélni. A néhai Henry Kissinger külügyminiszter, nemzetbiztonsági főtanácsadó óhaja tehát valóra vált.

Donald Trump személyében az a politikus lett újra a világpolitika legfontosabb szereplője, akinek legelső és legszorosabb szövetségese Orbán Viktor. Az is tény, hogy az amerikai választók nagy többsége azt a politikát támogatta, amelyet 2010 óta a magyarok is minden választáson kifejezésre juttatnak. A liberálisoknak nehéz feldolgozniuk, hogy a Fidesz-kormány munkáját példaértékűnek, követendőnek tartja az új amerikai adminisztráció. Mindeközben épp ezekkel a törekvésekkel szemben lép fel Brüsszel teljes hatalmi gépezete; súlyos büntetéseket rónak ki miattuk Magyarországra, ezért tartják vissza az uniós forrásokat, és ezért akarják a kormányunkat folyamatosan megpuccsolni. A valóság tényleg megdöbbentő lehet a számukra: a világ első számú katonai és gazdasági nagyhatalmának, a demokratikus Nyugat zászlóvivőjének polgárainak többsége ugyanazokat az értékeket vallja, mint a magyarok. No migration, no gender, no war!

Az idei, május 29–30-án megrendezendő, negyedik budapesti CPAC tehát azt is világossá teszi az egész világ számára, hogy immár a jobboldali, keresztény, konzervatív erők lettek a fősodrú politika alakítói. Beköszöntött a patrióták kora. Nem véletlenül lett tehát ez a konferencia jelmondata.

Korábban írtuk

Jó, ha eszükbe vésik a baloldalon: a szuverenisták készen állnak, hogy az Európai Unióban is végigvigyék a normalitás forradalmát, ahogy azt Donald Trump elnök csinálja az Egyesült Államokban. Le kell bizony mondani az európai szivárványos, föderalista európai álmokról. Bárhogy nyüszítenek is most Brüsszelben, tehetetlenek a konzervatív előretöréssel szemben. A nyílt társadalom ideológiája immár az Egyesült Államokban is megbukott, ott sem kérnek a tömeges, ellenőrizetlen migrációból, a vele járó bűnözésből, erőszakból.

A tavalyi uniós választások eredménye is megmutatta, hogy az európai szavazóknak is kezd felnyílni a szemük, hiszen immár a Patrióták Európáérté a harmadik legnagyobb frakció az Európai Parlamentben. És erre az eszmélésre utalnak a tagállami választási eredmények is. Előretörtek a szuverenista pártok Portugáliában, Franciaországban, Hollandiában, Szlovákiában (itt a baloldali Robert Fico képviseli a józanságot), Ausztriában kormányalakítás előtt áll az FPÖ, Csehországban és Németországban is változások várhatók. Itt a győzelemre legesélyesebb néppárti CDU egyszerűen lemásolja a magyar migrációellenes politikát. Mennyi német életet megmenthettek volna, ha 2015-ben a Willkommenskultur őrültsége helyett ezt teszik…

Mindez a fordulat arra is bizonyíték, hogy annak a politizálásnak, amit a liberálisok, kommunisták, zöldek, illetve a „limonádé-jobboldal”, tehát az Európai Néppárt folytat Brüsszelben, végérvényesen leáldozott. A neormarxizmus, a Demokrata Párt novemberben óriási vereséget szenvedett Amerikában, és a „washingtoni gyors” rögtön megérkezett Berlinbe is: Trump győzelmének másnapján megbukott a balos német kormány.

De ez a gyors nemsokára odaér a brüsszeli állomásra is. Immár nem a szexuális deviánsok, a woke-isták és a migránssimogatók vannak hatalmon az Egyesült Államokban, hanem a normalitást követő és hirdető politikai erő. Nem a Demokraták fújják a passzátszelet, hanem a korábban általuk és a balos média által lesajnált Trump és az amerikai jobboldal. Abban is biztosak lehetünk, hogy a CPAC sem lesz már ezután szélsőséges dzsembori a világsajtóban. Az immár negyedik budapesti CPAC arról tanúskodik, hogy Magyarország újra a történelem főutcáján jár. Ezt mi persze 2010 után folyamatosan így gondoltuk, aztán 2016-ban Trump első győzelmével az amerikaiak egyszer már üzentek, hogy nem vagyunk egyedül. A magyar kormány családpolitikája, az általa vallott társadalomszemlélet, a középosztály megerősítése, az adócsökkentés, a vállalkozások megerősítése, a munkaalapú gondolkodás, az egyházak támogatása akkor is egybeesett az amerikai jobboldal hagyományaival, a Republikánus Párt alapértékeivel. Mindezt figyelembe véve egyáltalán nem meglepő, hogy a XXI. század nagy kihívásairól, így elsősorban az illegális, tömeges migrációról, a woke-mozgalomról és az orosz–ukrán háborúról is ugyanazt vallja a magyar és az amerikai konzervatív oldal. A hazájukat szerető, az identitásunkat, a történelmünket tisztelő és a belőle építkezni képes politikusok egymásra találása tehát természetes folyamat. És ez akkor is így van, ha Trumpnak az USA, Orbánnak pedig Magyarország az első: az ellenfeleink ugyanis ugyanazok. Az agresszív, minden más véleményt, álláspontot elutasító, a nemzeti függetlenséget eltörölni, megsemmisíteni vágyó globális baloldal ellen csak összefogással lehet felvenni a harcot.

Az Alapjogokért Központ partnere, az Amerikai Konzervatív Unió (ACU) által még a hetvenes években útjára indított CPAC elsődleges céljának tekinti a világ jobboldali erőinek összefogását. Az utóbbi években a CPAC-nek is köszönhetően kiépült kiváló magyar–amerikai jobboldali kapcsolatok most fordulhatnak termőre kormányzati, hivatalos szinten is. A két ország közötti szövetség szorosabb lehet, mint korábban bármikor a történelmünk folyamán. Ez azt is jelenti, hogy Magyarország a keleti nyitás sikeres levezénylése után az amerikai kapcsolatot is ki tudja majd használni. Ez a valódi konnektivitás, hiszen a világ nagyhatalmaival, az Egyesült Államokkal, Kínával, a feltörekvő ázsiai országokkal, valamint Oroszországgal és Törökországgal is kiváló partneri viszonyt ápolunk. Képzeljük el, milyen jó helyzetben lenne az egész Európai Unió, ha patrióta szellemiségű politikusok irányítanák. Nem lenne háború, gender és illegális migráció sem. Nincs tehát más hátra, el kell foglalni Brüsszelt.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.