A vonyításnak, hogy jobban hasson, természetesen nemzetközi visszhangjának is kell lennie, ámde fájdalom, Tom Lantos már elköltözött e világból. De mit tesz a sors, a festői Berlinben él a Nobel-díjas Imre Kertész – ahogy odakint szólítják az idős mestert – és ekképpen válaszol az őt kérdezgető Die Weltnek: „Magyarországon az elmúlt tíz évben folyamatosan rosszabbodott a helyzet. A szélsőjobboldal és az antiszemiták uralkodnak. A magyarok régi káros szenvedélyei, a hazugság, a dolgok elfojtására való hajlam jobban jellemzők, mint valaha.”

Ha így mondta, jól mondta, bár kissé pontatlanul, de hát Berlin messze van. Magyarországon az elmúlt nyolc évben (ez a helyes szám) valóban folyamatosan rosszabbodott a helyzet. Hogy az országban uralkodó szélsőbaloldali Gyurcsány-banda összejátszik a szélsőjobbal, azt is tudjuk, hogy ráadásul antiszemiták, az újdonság, de elképzelhető.

A magát gyökértelennek valló Imre Kertész azonban téved, amikor a magyarok régi káros szenvedélyei közé sorolja a hazugságot és a dolgok elfojtására való hajlamot, mert az előbbi határozottan kommunista szenvedély (lásd: őszödi beszéd), míg az utóbbi jellegzetesen liberális („te is más vagy, te sem vagy más”). Márpedig e két tábor a csornai választás tükrében a magyarok tíz százalékát sem teszi már ki.

Ennyit a Demokrata elleni rágalomhadjáratról, ami a vesztét érző szélsőbal választási hadjáratának nyitánya volt, de egyúttal a legnagyobb baklövése is. A hazug belemagyarázás egy szatirikus írás két sorába olyan elképesztő egyöntetűséggel száguldott végig a balliberális hálózaton, a médiamunkások olyan meghökkentő fegyelemmel ugatták ezt a bárgyú rágalmat, hogy ezzel elárulták magukat. A szocialista diktatúra egyik legkártékonyabb intézménye, az Agitációs és Propaganda Osztály nem szűnt meg, csak illegalitásba vonult és onnan irányít.

Annak idején Lakatos Ernő elvtárs mondta meg, hogy a vörös sajtónak miről kell beszélnie. Most nem tudjuk az Elvtárs nevét, csak azt, hogy él és dolgozik, s hogy a teljes ballib nyilvánosság a Népszabadságtól a Heti hetesig pontosan olyan szigorú pártirányítás alatt működik, mint húsz évvel ezelőtt. Ez fontos információ, erre föl kell készülni a kampányban.

A baloldal egyetlen és utolsó esélye, ha az ország tényleges helyzetéről a vonyítókórus bevetésével eltereli a közfigyelmet.

Bár a gépezet már nem a régi, azért arra még jó, hogy jó néhány elképesztő igazságtalanságról elterelje a figyelmet. A tejtermelők például 55 forintot kapnak egy liter tejért. A feldolgozók a lefölözött tejet 124-ért adják tovább, azaz ők 69 forintot keresnek rajta, a kereskedők 250-ért adják, vagyis az ő hasznuk már 126 forint. Ha van arcátlanul pimasz üzlet, ez az, ezért már érdemes volna akár vonyítania is a kórusnak, de ezért nem vonyítanak. Pedig ez a számsor mindent elmond a mai Magyarországról, és elmondja azt is, hogy mit kell majd tenni.

Bencsik András