Csupa jó és reménykeltő hír. A magyar csapat is milyen remekül játszott a hollandok ellen… Pardon, ez nem illik a sorba. Az valami rettenetes volt, amit a válogatott művelt. Körülbelül olyan lelki sokkot okozott azoknak, akik valami érthetetlen okból még mindig reménykednek abban, hogy egyszer majd megint lesz magyar foci, mint a Clark Ádám téri majomparádé a szobordöntögetéssel.

Mintha két Magyarország volna. Egy tehetséges, szorgalmas, ambiciózus és szerethetően derűs, meg egy pitiáner, gyáva, tehetségtelen és rosszindulatúan agresszív.

A jövő szerdai Békemenet a nemzeti ünnepen a szebb, értelmesebb, tehetségesebb és szerethetőbb Magyarország védelmében szerveződik, s örömmel jelentem, hogy az ország minden szegletében, minden településén hatalmas a készülődés. Van olyan alföldi kisváros, ahol már a harmadik autóbuszba gyűlnek a zarándokok, mert kettő már megtelt, pedig az útiköltséget itt is maguk adják össze az emberek, mint mindenütt.

Az ország megmozdult; a primitív, gyűlölködő akció mindenütt felháborította, cselekvésre késztette az embereket. Az egészségesebb Magyarország immunreakciója szinte azonnal követte a provokációt. Magyarország nem kér a fertőzésből, nem kér a baloldali kicsinyes vádaskodásából, a „tudjuk, hogy loptok és csaltok, mert mi is lopunk és csalunk, hiszen mindenki csal, lop, hazudik” mentalitás sekélyes filozófiájából. Magyarország nagyobbik fele már egészséges, már tud és akar boldog lenni, már tudja, hogy a szorgalmas hétköznapok igenis megtermik a maguk gyümölcsét.

A baloldal a szobordöntéssel és a bajai hisztériával kétszeresen is nyársra húzta magát, de ne reménykedjünk abban, hogy ez majd észre téríti őket. Miközben Mesterházy Attila mesteri taktikai húzásokkal takarítja ki az MSZP soraiból a vállalhatatlanul lejáratódott öreg bolsevikokat és megélhetési szocialistákat, saját szavazóbázisától mégsem tud megszabadulni. Az pedig olyan emberekből áll, akik a proletár irigységen szocializálódtak, akik nem tudnak és nem is akarnak örülni sem a mások, sem a közösség eredményeinek.

Ezért van szükség a Békemenetre megint, hogy a jobboldal nyugodt és derűs ereje ismét láthatóvá váljék, hogy ahányszor csak kell, értésre adja a történelmi jelentőségű változás tényét: meggyógyultunk. A posztkommunista átmenet alávalósága megszűnt, és a helyébe lépett egy magabiztos generáció.

Az egészben az a legszebb, hogy a Békemeneteken részt vevő százezrek között rengeteg az idős ember, ami annak bizonyítéka, hogy a lélek megújulása és a szellem megtisztulása nem kötődik életkorhoz, a megváltás soha nem késő.

A jövő évi választás tétje valójában nem az, hogy a baloldal visszatérhet-e, hanem hogy a szélsőséges kicsinyesség valami trükkel be tud-e lopakodni a hatalomba, avagy az egészséges és magabiztos többség ezt újra és újra képes lesz visszaverni.

Október 23-án a budapesti Hősök terén ugyan véget ér a békés menetelés, de a nagy menet valójában ekkor kezdődik el. Addig nem is ér véget, amíg ki nem hirdetik a jövő tavaszi választások végeredményét.

Bencsik András