Az emberek, felelősök és felelőtlenek, nem hülyék. Emlékeznek az őszödi beszédre és annak következményeire. Tudják, hogy a hatalomnak ma már egy szavát sem szabad elhinni. Amikor például azt mondja a hatalom lassan és tagoltan, hogy mindenki értse, nem lesz baj a gázellátással, akkor az emberek megrohanják a műszaki áruházakat és felvásárolják az összes hősugárzót. Amikor pedig a főpolgármester azt mondja, hogy az autók fele maradjon otthon, mert olyan nagy a szmog, akkor nagy részük azt gondolja, ha a városvezetés simlis, miért pont én legyek tisztességes?

Arról nem is szólva, hogy mi van, ha a gáz mégis elfogy, elvégre Lendvai Ildikó is mit ígért… Úgyhogy veszek egy jó kis villanyradiátort, legfeljebb majd feltörjük a plombát a villanyórán, gondolja az állampolgár. Most pedig: …ha a rendőr nem büntethet meg, nehogy már ne menjek autóval.

A jelek szerint az emberek nagy része ma már csak személyes túlélésére gondol, a többiekkel nem törődik, és nem is bízik bennük. A társadalom súlyos bizalmi válságba került. Amikor még csak fenyeget a baj, pánikba esik, amikor pedig már bekövetkezett, közönyössé válik. Rossz válasz mind a kettő. Mellesleg bonyolítja a helyzetet, hogy most semmivel sem volt rosszabb a levegő, mint tavaly, tavalyelőtt, vagy azelőtt ilyenkor, csak éppen a felelős vezetők ma az uniós jogharmonizáció miatt már kénytelenek foglalkozni is a témával. Mivel a kérdésre az atomizálódott, már senkiben és semmiben nem bízó állampolgár nem tud válaszolni, menekül a felelősség elől: a közvetlen fenyegetésre vak közönnyel, a csak lehetséges fenyegetésre pánikkal válaszol.

A betegségtünet a ferencvárosi időközi választáson is megjelent. Az aggasztóan alacsony részvétel szorosan összefügg a bizalmi válsággal, amit ezúttal mesterségesen tovább mélyítettek egyfelől a balliberális oldalról jövő alamuszi támadások, mint például a Political Capital Kft. blöffje az eredmény megsemmisítéséről, másfelől a szélsőjobb akciója, ahogy módszeres feljelentéseivel botrányba fullasztotta a demokrácia legfontosabb aktusát, a választást. Az a félelmetes, hogy hiába történt érdemi fordulat a társadalom értékítéletében, hiába vezet toronymagasan a Fidesz jelöltje, ha a második menetre nem sikerül támogatóiban feltámasztani a hitet, hogy érdemes és hasznos dolog választani, akkor a nagyarányú előny dacára a választás érvénytelen marad, és a jelölt elbukik.

Aki soha nem kockáztat, az végül elveszíti az esélyt arra, hogy kockáztasson. A Fidesz hatéves konfliktuskerülő taktikájának ideje a jelek szerint letelt. Egy közönyössé és bizalmatlanná vált társadalomban a bizalom intézményét felépíteni ugyanis csak tartós munkával lehet. Az Európai Unió iránt mutatott kiemelkedő bizalmatlanságnak ugyanez a bizalmi válság a forrása. Nem az unió szépségét kell zengeni, mint ahogy Bácskai János jelölt emberi értékeiben sem kételkedik senki. Arra kellene most már programot kidolgozni, hogy elhiggyék az emberek, van erő változtatni a helyzeten, van erő tisztességes és erkölcsös világot teremteni.

Bencsik András