Egy hét – Búcsú az autókereskedőtől
Vagy igen, vagy nem. Ez lapzárta után talán már ki is derült. Hétfőn délután, amikor a lap nyomdába ment, még csak az volt tudható, hogy az SZDSZ parlamenti frakciója felszólította az ügyvivő testületet, a párt legfőbb döntéshozó intézményét, hogy hívja vissza a liberális minisztereket és államtitkárokat a kormányból. Ha megtörtént – amit az olvasó e sorok láttán már tudhat –, akkor szakad a koalíció, és új helyzet következik, az MSZP kisebbségben kormányoz az előrehozott választásokig, vagy ha ügyes, még két esztendeig.
A magyar alkotmány különös anyagból van gyúrva. Attól, hogy egy kormány parlamenti támogatottsága nem éri el a minimálisan szükséges ötven százalék plusz egy szavazatot, még nem bukik meg a kormány. Csupán annyi történik, hogy törvényjavaslatait leszavazza az ellenzék, a kormánytagok interpellációkra adott válaszait nem fogadja el a parlament.
Gyurcsány Ferenc most erre a helyzetre játszik, feltehetően abban bízik, hogy a liberális lázadás nem lesz hosszú életű, s majd lesznek olyanok, akikkel a színfalak mögött egy-két fontos kérdésben meg lehet egyezni, s aki időt nyer, az, ugye, életet nyer. Ez azonban ingatag terep, ráadásul a liberálisok, akik tehát mint tudjuk, kilépnek/ nem lépnek ki (a megfelelő rész aláhúzandó) a koalícióból, ettől függetlenül is a teljes politikai megsemmisülés peremére érkeztek. A választási csalás miatt kiírt tisztújításon ugyanis egészen bizonyosan megbukik Kóka János, és a legnagyobb valószínűsége annak van, hogy nem Fodor Gábor, hanem egy olyan politikus lesz az új elnök, aki az egyetlen lehetséges irányvonalat tűzi ki a liberális párt elé: irány az öt százalék! Ez pedig logikusan gondolkodva pontosan az ellenkezője annak, mint amerre Gyurcsány Ferenc ujja mutat.
A koalíciónak tehát vége, s amint a tehertől megszabaduló SZDSZ éles karmait belemélyeszti a szocialistákba, a fősodratú média csapásaitól megrendülő baloldal egycsapásra megérti majd, hogy Gyurcsány Ferenctől sietve meg kell szabadulnia. Ez megtörténhet csúnyán és még csúnyábban is. Gyurcsány Ferenc hétfő reggel eljátszotta az elegáns finálé lehetőségét, amikor az egyébként osztatlan közutálatnak örvendő Horváth Ágnest rúgta ki ahelyett, hogy lemondott volna, hiszen a válságot az ő személyes gőgje okozta, amikor nem volt hajlandó komolyan venni a népszavazás intézményét és várható következményeit.
Az elkövetező napokban és hetekben sokféle forgatókönyvről hall majd az olvasó, sokféle megoldás vetődik fel, amíg ez a válság kiforrja magát. Egy lehetséges változatra szeretném felhívni a figyelmet. A kormány különösebb gond nélkül megbuktatható a konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal. Matematikailag az SZDSZ vagy az ellenzékkel képes egy új miniszterelnököt állítani, vagy az MSZP-vel, vagyis a döntés e tekintetben már nem Gyurcsány kezében van. Ha például ellenzékit jelölnek, az ország kormányozhatatlanná válik, és a köztársasági elnöknek ki kell írnia az előrehozott választásokat. Ha kormánypártit, az SZDSZ visszaveszi a hatalmat. Hogy mi a jó ebben az SZDSZ-nek? A megmentőnek járó minimum 5 százalék.
Bencsik András