Egy hét – Elég volt! Élni kell!
A gazdasági rendszerváltozás már előbb elkezdődött a többszintű bankrendszer létrehozásával, a diszkréten folytatott előprivatizációval, a hatalmas állami hitelek felvételével, a gazdasági vállalkozások liberalizálásával. Ez a folyamat még nem ért véget; elementáris erővel rajzolhatja át a magyar valóságot a termőföldek értékesítésének 2011-es kitágítása, az energiaszektor és a közművek utolsó állami tulajdonú részeinek eladása, vagyis a gazdasági rendszerváltozás utolsó csatái még zajlanak, és egyáltalán nem mindegy, hogyan érnek véget.
Az erkölcsi rendszerváltozás a legfontosabb és a leglassúbb. Akkor beszélhetünk majd erről, amikor a társadalom túlnyomó többsége tévedhetetlen bizonyossággal képes lesz megkülönböztetni a jót a rossztól, és a négyévente sorra kerülő országgyűlési választásokon, ahol a polgári demokrácia szabályai szerint a társadalom képviselőket hatalmaz fel arra, hogy visszavonhatatlan jogosítvánnyal a kezükben négy éven át irányítsák az országot, e célból kormányt alakítsanak, törvényeket hozzanak, a szó szoros értelmében ítéljenek élet és halál fölött, helyesen dönt.
Elérkezett annak lehetősége, hogy az erkölcsi rendszerváltozás beteljesedjék. Ehhez a társadalomnak el kellett szenvednie azokat a csalódásokat, amelyek megszabadították illúzióitól és nosztalgiáitól. Ma Magyarország népének elsöprő többsége a saját bőrén érzi a változtatás szükségét, azt a kényszert, hogy tisztán és félreérthetetlenül kijelentse, meg kíván szabadulni a gonoszok nemzedékétől, mert betelt a pohár.
„Más hangon, más hangerővel, más, új szavakat használva” beszélünk a vasárnapi választás után, ígéri Orbán Viktor, az egyetemes ellenzék vezére, mintha csak egy szabadságharc sorsdöntő csatája előtt állnánk. A párhuzam pontos. Polgári demokráciákban a választás és a népszavazás olyan aktus, amelyet a legpontosabban a harcászat eszközeivel lehet leírni. Egy nép sorsa áll vagy bukik néhány óra történésein.
A megszállók hatalmi rutinja, a jól választott médiastratégia, a gigantikus médiahadsereg szőnyegbombázásai mindeddig úgy megdolgozták a harcteret, hogy az ellenfélnek – nekünk –, akit máig ellenségként kezel az elnyomó gépezet, szinte semmi esélye sem volt. Egészen máig, amikorra a népakarat olyan erősen és egyértelműen megfogalmazódott, letisztult, hogy a hadigépezet egyszerűen hatástalanná vált.
Lehetetlenné lett a befolyásolás, mert az életösztön felülírja az illúziót és a nosztalgiát. „Elég volt! Élni kell!” Ez az érzet vasárnap politikai cselekvéssé érik. Eljött az igazság napja, vasárnap befejezheti a rendszerváltozást Magyarország.
Most minden fekete és fehér. Most csak Ők vannak és csak Mi vagyunk. Ők nem tudnak már uralkodni rajtunk, mi nem vagyunk hajlandók tűrni tovább.
Ismerős meghatározás, az elnyomóktól kaptuk, a marxista felfogás így írja le a forradalmi helyzetet. Ma már mindenki érzi, a vasárnapi választás, ha egyértelmű és elsöprő népakaratot fejez ki, forradalmi változást indít el Magyarországon. Megtörténhet, amire húsz éve várunk, a teljes, a visszavonhatatlan, a tökéletes rendszerváltozás.
A fegyver a kezedben van, barátom. Élj vele, itt az alkalom.
Bencsik András