A kétbalkezes csődgondnok azonban a Gyurcsány-csapat által felheccelt tömeget szinte a végletekig felbőszítette ostoba és előkészítetlen ingatlanadó-ötletével, amelyből bárki megállapíthatta, hogy a ballib koalíció elveszítette a kontrollt az ország fölött, már ötletelni sem tudnak. Előkotornak és bedobnak valami végzetesen, komolytalan elképzelést, amit ki tudja, hol, melyik politikai vagy gazdasági műhely padlójáról kapartak föl, a nyilvánosság elé viszik, aztán amikor kiderül, hogy fogalmuk sincs, miről van szó, másrészt pedig úgy, ahogy előadták, az egész merő képtelenség, ejtik és keresgélnek mást.

Bajnai Gordont illetően két fontos tényt még a kora nyári kánikulában sem szabad szem elöl veszítenünk. Az első az, hogy barátunk foglalkozására nézve csődgondnok. Temetkezési vállalkozó.

Eddigi milliárdjait úgy szerezte, hogy amíg ő elöl együttérzően mosolygott, a munkatársak a háttérben kizsebeltek, kizsigereltek, szétszereltek mindent, ami a csődbe vitt cégben még értékelhető volt, ezeket biztos helyekre menekítették, s amikor Gordon arcáról végül elolvadt a mosoly, addigra nem maradt semmi, de semmi a hajdan virágzó vállalkozásból, csak egy marék hamu a krematóriumban. Most is ez folyik, csak most Magyarország kizsebelésének utómunkálatai zajlanak a háttérben: míg itt elöl ez a különös emberke rendíthetetlenül mosolyog és mondogat égbeszökő marhaságokat, majd azokat apránként – mindennap egy picit – visszavonogatja, hogy addig is teljék az idő, addig a háttérben az elvtársak csomagolnak.

A másik, az előbbinél is fontosabb tény, hogy Gyurcsány eltűnt. A nevét sem hallani. Mintha meghalt, vagy inkább, mintha sosem lett volna. Mintha nem lövetett volna bele rendőreivel az ellene tüntető tömegbe, mintha nem hazudozott volna bele Magyarország arcába közel két választási cikluson át, mintha nem csapott volna be mindenkit, nem haragította volna magára az ország túlnyomó részét; eltűnt, de olyan látványos tökéletességgel, ami nem természetes. Ugyanis Gyurcsány sajnos itt van. Mi az hogy. Nagyon is. Befolyása semmivel sem kisebb, mint azelőtt. Klára asszony, hűséges hitvese ma is kisurran anya-lánya programokra a jól őrzött Fittelina-villából, s jól él az egész Apró família.

Köszöni szépen, jól van Szilvásy úr is, a faarcú titokminiszter, és jól van a maffia minden rendű és rangú tagja a jól fizetett consiglieriktől az ítéletvégrehajtókig. Azért nem hallunk róluk, mert most nincs idejük ránk. Mert most nagyon el vannak foglalva. Ők tudják csak igazán, milyen rövid az idő, mennyire kell sietniük, ha mindent biztonságba akarnak helyezni még a fordulat előtt.

A harmadik évezred legforróbb nyara elé nézünk, mert a társadalom egyre nagyobb hányada érezte meg, hogy most tényleg eljött az idő, most végre ezt a bűnszövetkezetet tényleg el lehet söpörni. Csak el kell menni nagyon sokunknak, többen, mint valaha bármikor is, és szavazni kell, hogy június hetedikén este kiderüljön, Magyarország lezárta az átmeneti korszakot és azt üzeni a ballib maffiának: söprés. Már csak tizenhatot kell aludni addig.

Bencsik András