Hogy ez mennyi. Hát nézzük! Ha 250 milliárd forint az 15 százalékkal egyenlő, akkor a hiányzó 85 százalékkal durván 1420 milliárd forint egyenlő, vagyis összesen – ájnundcvancig, cvájundcvancig – 1670 milliárd forint dől be a magyar gazdaságba, méghozzá a legkisebbekhez, akik a pénzt itthon költik el. Ha sikerül mind a 250 milliárd forintot a hazai mikro-, kis- és közepes vállalkozásoknak uniós pályázatra fordítani, akkor ennyi áramlik be a magyar gazdaságba! Hihetetlenül sok pénz, ami azon túl, hogy munkahelyek ezreit teremti meg, legalább úgy pezsgésbe hozza a gazdaságot, mint az első Orbán-kormány idején.

Ehhez jön a második 250 milliárdos csomag, amiből a bajba került vállalkozások devizahiteleiket forinthitelre cserélhetik. Devizahitel… az is forinthitel volt, csak éppen a bank svájci frankban számolta el, mert nagyon-nagyon sokat akart keresni. A kisvállalkozások egy része most megmenekül a kamatrabszolgaságból, s akár megszabadulása első pillanatában fölvehet ő is egy kétszázalékos kamatozású önrészhitelt, s aztán hajrá!

Ami pedig azokat a kéthetes futamidejű kötvényeket illeti… Ön vett már ilyen kötvényt?… Nem? Nem is hallott róla?… Nem csodálom. Ez ugyanis a kereskedelmi bankok üzlete volt. Szépen bevitték a pénzüket a nemzeti bankba, vettek rajta kéthetes futamidejű kötvényt, Simor András jó magas kamatot fizetett rá, amit két hét múlva fölvettek, s a játék ment tovább. Minek adtak volna hitelt a magyar gazdaság működtetésére, amikor így is vidáman eléldegéltek a jó magas kamatokból? Hát ennek lett most részben vége. Az eddigi 4500 milliárdos szintről 3600 milliárd forintos szintre csökkentik a kéthetes kötvényállományt.

Aki befér, befér, aki nem, az ha keresni akar, kénytelen lesz beszállni a magyar gazdaságba. És mivel a Magyar Nemzeti Bank folyamatosan csökkenti az alapkamatot, mérget vehetünk rá, hogy az élelmesebb kereskedelmi bankok – és melyik nem az? – hirtelen felfedezik maguknak szép Magyarországot. Hogy vannak itt vállalkozások is…

Ha Simor Andrást sikerült volna a 2010-es választások után az MNB-ből kifüstölni, a magyar gazdaság már dübörögne. De a nemzetközi pénztőke – most már tudjuk, miért: a profitért – megvédte őt. Ne legyenek illúzióink. A magyar szabadságharc egyre több érdeket sért, mert a nemzeti öntudatra ébredés egy gyarmati sorsra ítélt és félgyarmati létre kényszerített népet kezd kiemelni a szolgák és rabszolgák tömegéből. Miért is örülne ennek a Nyugat? Másfelől azonban a ciprusi bankrablás óta a nyugati civilizáció urai egymás között egyre növekvő aggodalommal értékelik helyzetüket: semmi sem működik, a liberális modell megbukott, az egyéni önzésre épített fogyasztói társadalom összeomlóban van.

A magyar modell, a szeretet és összefogás ereje megoldás lehetne. Ha mernék alkalmazni.

Bencsik András