Egy hét – Magyarország példa lett
Hagyó kezén rabszíj… Az emberben felötlenek Petőfi sorai: „Lamberg szivében kés, Latour nyakán / Kötél, s utánok több is jön talán, / Hatalmas kezdesz lenni végre, nép! / Ez mind igen jó, mind valóban szép, / De még ezzel nem tettetek sokat, / Akasszátok föl a királyokat!” A királyokat amúgy manapság kiskirályoknak, oligarcháknak nevezik…
Orbán Viktor, ahogy forradalmak idején szokás, kiáltványt tett közzé: „A Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata”. Ebben írja, hogy Magyarország visszaszerezte az önrendelkezés jogát és képességét, mert a nemzet e tavaszon „összegyűjtötte maradék életerejét és a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez.” Megértük végre: a posztkommunizmus megdőlt, s a helyére a nemzeti együttműködés rendszere lépett.
A kiáltvány tipikusan forradalmi műfaj. Nem véletlenül mondja Orbán Viktor egy interjúban, derűs iróniával felelve Antall József húszéves üzenetére, hogy íme, végül megfogadtuk a tanácsot és tetszettünk forradalmat csinálni. A forradalom, ami nem más, mint az emberekből kirobbanó lendület, a dermedtségből kitörő belső vihar, mely minden akadályt elsöpör, a kétharmadnál is nagyobb többségben fogalmazódott meg: elég volt a hazugságokból, emberi módon akarunk élni!
E pillanatban azonban még a Fidesz nincs kormányon, ezért mintha lassított felvételen látnánk a vihart: még nem történt semmi, de már látható, amint megállíthatatlanul gyorsulva közeledik a történelem.
Az állampolgárság kiterjesztése talán a legnagyobb tett ebben az évszázadban; az egyetemes magyarság szellemi és lelki helyreállítása, a trianoni trauma okozta seb begyógyítása, aminek következményei ma még beláthatatlanok, de ami nagyobb hatással lehet az egyetemes magyar megmaradásra, mint bármi más. Az Őrvidéktől Csángóföldig, a Felvidéktől Délvidékig az élet ettől fogva egyszerűen tiszta lesz: magyar az, aki magyarnak vallja magát.
Már a parlament előtt az új törvénycsomag, amely csökkenti a képviselők létszámát, három csapással sújtja az erőszakos cselekmények elkövetőit és így tovább. Még nincs érvényben egészen, de már az új rendszer alakítja sorsunkat. Az elszámoltatás, amit a társadalom elsöprő többsége a legfontosabb feladatnak tart, már el is kezdődött Hagyó Miklós és társai előállításával, holott az Orbán-kormány még meg sem alakult. Bizonyosak lehetünk benne, hogy a folyamat megállíthatatlanul végigmegy, amíg mindenki, aki bűnt követett el, rács mögé nem kerül.
Az adóreform, vagy ahogy a kijelölt miniszterelnök fogalmazott, az adóforradalom a kádári örökséget, a „te is tudod, hogy én is tudom, hogy mindketten hazudunk” bonyolult, zavaros és alamuszi intézményét söpri el, s állítja helyére a „végletesen leegyszerűsített adórendszer” átlátható és vállalható terheit.
Hálát kell adnunk a Gondviselésnek, hogy a magyarság abban a történelmi pillanatban vívta ki az erkölcs diadalát, amikor Európában és az egész világon a játékszabályok egyetemes betartása, a teljes közösségi felelősségvállalás adhat csak kiutat a válságból. Magyarország ismét példa lett.
Bencsik András