Valami furcsa, alapvetően torz logikát érez a szemlélő, aki még emlékszik arra, hogy ezt az egyre nagyobb és egyre súlyosabb válságot valójában a felelőtlenül gazdálkodó amerikai bankok robbantották ki, amikor óriási mennyiségű hiteleket bocsátottak ki, amelyekre nem volt fedezet, s a hiány végigszáguldván a bankvilágon, sorra rendítette meg a gyengébb európai bankokat, majd a nemzetgazdaságokat.

Ma már azonban erről senki sem beszél, csak bűnös népekről: magyarokról, görögökről, spanyolokról, olaszokról, írekről, portugálokról, akik felelőtlenül eltapsolták a pénzt, valamint önfeláldozóan rendes németekről, akik mindezért a hátukat tartják.

Egy pillanat. Ön vissza tud emlékezni arra az időszakra, amikor felelőtlenül eltapsolta az önre eső milliókat? Nem? Érdekes, én sem.

És ami igazán meglepő, erre egyetlen magyar állampolgár sem emlékezik, sőt fordítva. A devizahitelesek inkább arra emlékeznek, hogy vettek volna fel biztonságos forintban hitelt a kis házukra, lakásukra, amiben élni akartak, de a bank csak devizahitelt adott nekik, azzal áltatván őket, hogy ez olcsó…

S hogy miként jön ide az Európai Egyesült Államok? Hát úgy, hogy a közgazdászok legújabb elképzelése szerint a hiányt szét kell kenni az unió országai között: a gazdagabbak sokat fizetnének, a szegényebbek meg semmit, cserébe viszont ugrana a nemzeti függetlenség, mert hát egy könnyelmű olasz, görög vagy magyar már csak ne akarjon független lenni.

Érdekes gondolat ez, s nem ismeretlen. Csak a környezet lett kicsit más és a szóhasználat. Ám ezzel együtt nagyon-nagyon ismerős: Karl Marx, a róla elnevezett filozófiai irányzat, a marxizmus megteremtője a XIX. század végén nem kevés önbizalommal abból a tételből indult ki, hogy „a filozófusok eddig csak különbözőképpen interpretálták a valóságot; most arról van szó, hogy megváltoztassuk.”

Helyben vagyunk. Marx tagadta a többezer éves felfogást és azt állította, hogy a lét határozza meg a tudatot s nem fordítva. Vagyis a gazdasági és társadalmi viszonyok képezik azt az alapot, amelynek csak következménye a politika, a jog és a különféle tudatformák. Marx az általa szocializmusnak nevezett létmodellt két szakaszra bontotta. Az első szakaszban még jelen van az állam és a jog, az elosztás a végzett munkateljesítmény alapján történik. A következő szint a tulajdonképpeni kommunizmus. Megszűnik az állam, a pénz, a piac, a jog, a szuverén rendfenntartó szervek, s összességében egy önkéntes kooperáció – az elvonás és az elosztás bonyolult rendszere – jön létre…

Nem, ez nem a mai EU, ez a Szovjetunió – volt. És most ezt építené újra az EU neomarxista vezetése. Látszólag az euró védelmében, valójában az eurót fegyverként forgató bankrendszer segítségével a lázadó nemzeteket, mint például a magyart, a görögöt, a spanyolt kívánja igába törni. A kommunizmus nem veszett el, csak átalakult. Marx itt van a plázában.

Bencsik András