Egy hét – Pünkösd üzenete
Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak. Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: – Nemde nem galileusok-é ezek mindnyájan, akik szólnak? Mimódon halljuk hát őket, ki-ki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk? Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mezopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában, Frigiában és Pamfiliában, Egyiptomban és Líbiának tartományiban, mely Cziréne mellett van; és a római jövevények: mind a zsidók, mind a prozelitusok, a krétaiak és az arabok, halljuk, amint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait…” (Apostolok Cselekedetei 2. fejezet, Károli Biblia)
Odakint, messze túl, a csíki hegyek legszebbik orma alatt a hét végén összegyűlnek a népek a pünkösdi misztérium megünneplésére. Jönnek az ébredő Magyarországról, jönnek Ukrajnából, a nyugtalan Szlovákiából, jönnek Ausztriából, Szlovéniából, Horvátországból, Szerbiából és persze Romániából; az Európai Unió nyugati végeiből: Németországból, Svájcból, Hollandiából, de még a tengerentúlról is, és megállnak majd ott fent, a nyeregtetőn és értik majd a pap beszédét, pedig igen sok országból gyűlnek össze; nem ismétlődik meg a kétezer éves csoda, mert nem is volna rá szükség, hiszen magyarok ezek mind.
S hogy mit üzen nekik pünkösd? A Szentlélek üzenetét hajdan Péter foglalta össze: „Szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!” Megerősítő szavak ezek, melyek koronként új tartalommal töltődnek fel, miközben mit sem veszítenek eredeti jelentésükből.
Hát nem azt éljük meg nap mint nap, hogy Magyarország népe végre megelégelte a hazugság nyomorúságát, hogy végre el akarja magát szakítani a gonosz nemzetségtől, hogy húsz év után először megértük azt is, már nincs jelentősége annak, hogy ki mely politikai oldalon áll, mert van ennél fontosabb megkülönböztetés?
A túloldali sötétségben állnak a gonosz nemzetség fogyatkozó hadai, ideát pedig, a napfényes oldalon a jobbra áhítozó nép túlnyomó része.
S mint amikor a kiszáradt fa váratlanul kihajt és egyszerre több rügyéből is új élet fakad, úgy oldotta fel éppen most, íme, egy több mint nyolcvanéves elszakíttatás kínját a református egyház egy hatalmas történelmi döntéssel: mostantól a Kárpát-medence reformátusai egy test és egy lélek. De most már egy test és egy lélek kell legyenek minden katolikus magyarral, evangélikussal, unitáriussal is. Csíksomlyón és szerte a Kárpát-medencében az idén először a diadalmas reménykedés kell, hogy megszépítse a kétezer éves ünnepet: Magyarország népe végre elszakasztja magát a gonosz nemzetségtől.
Ez a mostani hétvége az emlékezés, az ősök, a szülőföld, a haza, az Isten iránti hűség ünnepe lesz minden igaz magyarnak. Az ebből fakadó hit ad majd erőt a következő hétvégére, hogy az elszakadás itt és most végleges és visszavonhatatlan legyen.
Bencsik András