Egy hét – Szombaton visszafordulunk
Ment a három srác az utcán és ahogy elhaladtak a pesti Broadway egyik peep-show-ja előtt, az ott ácsorgó kidobóemberekkel diskuráló rendőrjárőrnek odavetették, sün-sün, ami a köznyelvben körülbelül ezt jelenti: „te hülye, bunkó rendőr!” A rendőrök persze értették és elborult az agyuk. Egyikük rárontott a fiúkra, ütni-verni kezdte őket, a másik csak anyázott. Az egyik megtámadott fiú ijedtében – lám, a beidegződés – felhívta a rendőrséget és segítséget kért. És láss csodát: a rendőrök kijöttek, de mire odaértek, a két rendőr elfutott.
Van ennél rosszabb? Van. Csernobil mellett egy tóban két és fél méteres pontyokat láttak, amik egyben lenyeltek egy-egy vekni kenyeret. De visszatérve a mi szörnyetegeinkhez, van még működő intézmény ebben az országban? Kell csodálkoznunk azon, hogy egy a közelmúltban végzett nemzetközi felmérés szerint 120 országból a magyarok a 112. helyen végeztek annak alapján, hogy ki milyen sötéten látja a saját jövőjét, s az átlag magyar körülbelül olyan reménytelennek látja a helyzetét, mint egy togói néger?
Miért? Mitől lenne jobb? Magyarországon manapság nem ajánlatos betegnek lenni. Aki kisebb betegséggel küszködik, inkább maga kúrálja magát, otthon, akinek komolyabb baja van, az búcsúzzon el az élettől, vegye fel az utolsó kenetet, mert nagyobb esélye van arra, hogy belehal, mint arra, hogy felgyógyul. Erről e lapszámban bőven olvashatni, és nem állítjuk, hogy az egészségügy minden baját sikerült feltárnunk. Ennél Afrikában sem sokkal rosszabb a helyzet.
A bíróság egyre gyakrabban hoz téves ítéleteket, a politikai és gazdasági elitet szétrohasztotta a korrupció, az önkormányzatok működésképtelenné váltak és csupán egy nyomasztó eladósodás révén tudják a dolgokat úgy-ahogy tovább vinni, a társadalom perifériájára szorult emberek százezrei, sőt milliói számára egyedül a bűnözés jelent megélhetést és kiemelkedési esélyt, a hazudozás, csalás, simlizés hozzátartozik a mindennapokhoz és így tovább.
Bár senki ne várjon tőle látványos fordulatot, mégis őszinte reménnyel kell mondanunk, hogy a Fidesz a hét végén, szombaton délelőtt tizenegy órakor a budapesti Kossuth téren, ott, ahol már olyan sokszor fordult meg a sorsunk, ledöf egy táblát a magyar földbe: Itt a világ vége! Nincs tovább, innen vissza kell fordulni.
Bár remélhetően sokan mennek el, noha a szervezők óvatosan azt hangoztatták, ez afféle szakmapolitikai tüntetés, az önkormányzatok rendezvénye, valójában ennél lényegesen többről van szó. A kampány kezdődik el szombaton. Elindul egy menetelés, ami legrosszabb esetben még fél évig tart, de aminek a végén minden megváltozik. Itt a világ vége. Szombaton visszafordulunk. Ha most a társadalom jobbik része megteszi az első lépést, akkor mire eljön a változtatás napja, mind pszichésen, mind fizikailag képes lesz rá. Hogy ez mennyire fontos, azt a pécsi időközi választás mutatja, ahol a Fidesz jelöltje ugyan 84 százalékos támogatást kapott, de hiába, mert túl kevesen mentek el, mivel nem érezték, hogy a választásnak tétje volna. Pedig volt. Meg kell szokni, meg kell tanulni a győzelem ízét.
Bencsik András