Végül is én vagyok a hibás, annyi a csatorna, annyi a műsor, miért kell nekem ilyen perverziókkal kínozni magamat?

Könnyű ezt mondani, nehéz realizálni. Mert igaz, hogy szép emlékű köztársasági elnökünk azt tartotta, hogy létezik a távkapcsolón egy kikapcs. gomb is, de azóta némiképpen változott a helyzet. Nem két forintért nézzük a televíziót. No, de mit kapunk a több ezer forintos díjakért?

Majdnem mindenütt ugyanazt: a Pa-Dö-Dö már reggel nyomul, hogy megalapozza a napi depressziót, de nem lehet megnézni egy vetélkedőt, játékot vagy beszélgetős műsort, hogy ne ugyanaz a tíz vendég váltogassa egymást a széken. Boros Lajos, Bochkor Gábor, Liptai Claudia, Szulák Andrea, Koltai Róbert, Kern András, Koós János és családja, Havas Henrik, Farkasházi Tivadar,Verebes István, Gáspár Győző mutogatnak, énekelnek és mesélgetik unalomig ismert életük epizódjait. Till Attila és Alföldi Róbert két jobb sorsra érdemes személy, a legjobb úton vannak ahhoz, hogy elkoptatott haknisztárrá váljanak.

Ekkor gondoltam, olvasok egy kicsit, és kezembe került az Ulpius Ház legújabb könyve, persze olvashattam volna Egyiptomról is, de amiből az ember fel van készülve, azt nem ismételgeti mindennap. Az Ulpius Ház könyveivel amúgy is a toleranciát gyakorlom! Ami azt jelenti, hogy erőt veszek magamon és egy számomra teljesen idegen, ellenszenves világba is bele tudom magam képzelni, mert én komolyan veszem a más nézetek létezését, elviselve a provokatív zsidózásokat is.

Most például egy olyan ifjú húszéves remekművével kedveskednek az olvasónak, aki saját bevallása szerint egy „Hirtelen Felindulásból Elkövetett Dugás” következményekén született a világra. A háromszáz oldalas könyv egyike a számtalan Zabhegyező-utánzatoknak. Ami némileg idegesítő, az Jancsó Miklós értékelése, aki szerint a szerző megérkezett, és Isten hozta a magyar irodalomban. Remélem, talán mégsem.

Árpa Attila könyve után senkinek sem maradt illúziója a média belterjes világát illetően. Mégis összerándul a gyomrom, amikor a nagy példányszámú magazin címlapján ott virít az egyik legtehetségesebb színész-rendezőnk képe, volt élettársával – egy férfival.

Majd részletes beszámolót kapunk e tizenhárom évig tartó szenvedélyes férfiszerelem mindennapjairól. Tényleg sajnálom. Nagyra tartom a színész-rendezőt, de nagyon nem érdekel magánéletének ez a fajta kiteregetése.

Evezzünk csendesebb lagúnákra. Valahogyan hangsúlytalan maradt, hogy Medgyessy miniszterelnök Csaplár first ladyvel Olaszországba ment egy kis pótnászútra. Az ő esetükben nem zavaró, sőt kifejezetten hasznos, hogy véletlenül ott sertepertél a Best magazin fotósa, és néhány megható képet készít a kormányzás fáradalmait egy gondolában kipihenő miniszterelnökről. De nicsak, ki ez az ismerős úriember a csoportkép bal sarkán Csaplár first ladybe karolva? Nahát, ez itt Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök, aki „meginvitálta pazar szardíniai kastélyába a házaspárt a húsvéti ünnepekre”.

Szóval, hogy is van ez? Én a napi hírekből annyit tudtam, hogy Medgyessy Péter szabadságra utazott, pihenni Olaszországba.

Azt elfelejtette közölni velünk a miniszterelnöki udvartartás, hogy a pihenés Berlusconi elnök kastélyában történik. Annál a Berlusconinál, akit közönséges újfasisztának tart a magyar baloldal és a velük szövetséges „mértékadó” sajtóhad. Legalábbis ahányszor Orbán Viktor szóba állt vele, vagy együtt mutatkozott Berlusconival, mindjárt olvastam a kárörvendő megállapításokat: fasiszta szélsőjobboldaliak, ha találkoznak. Íme, Orbán barátja: a szélsőjobbos Silvio Berlusconi!

Nem szeretem a feltételes módokat, de kíváncsi lettem volna, hogy ha Orbán Viktort és Lévai Anikót hívja meg Berlusconi elnök két éve a pazar szardíniai kastélyba hűsölni az olasz nyárban, akkor mit rendezett volna a sajtó.

Így lett Medgyessyéknek velencei pótnászút, nekünk pedig maradt Paks, az egyre nehezebben takargatható hordalékával.