Ezt olvasom egy helyütt.

Hirdetés

„Sajnos azt gondoltam a fiatalok értelmesebbek, de ez az ország kb. menthetetlen, annyira megmérgezte ez a fidesz fekete mágia, a zsebproli műmagyar jobbágy jobboldali lelkivilága, tele van ez az ország hullarabló ruszki szurkolókkal, akikkel felesleges vesződni, mert nyilván egy beteg aljanép.”

Majd a poszt ezzel zárul.

„Hullarablók lettünk, a legpocsékabb nemzet.”

– Szegény teleki Pál – sóhajtok, majd morfondírozni kezdek.

Korábban írtuk

Borzasztó ez a szöveg. Teletömve helyesírási hibákkal, igénytelen megfogalmazással, melyből látni, hogy az elkövető dühösen, tele gyűlölettel és rosszindulattal körmölte. Nézem ezeket a frusztrált, szándékosan a magyarságot bántó, pocskondiázó, betegesen sározó mondatokat, csak sajnálkozni tudok, s azt mondani, nem a magyarság menthetetlen, hanem ez a szerencsétlen ökör.

„Aljanép”. „Az ország menthetetlen”. Mit gondol valaki az ilyen mondatok után? Komolyan elvárja, hogy befogadjuk? Csodálkozik, ha azt mondja az átlag magyar, hogy nem tartozol közénk? És ez a hullarablóság hogy jön ide? Miért kéne nekünk az ukránoknak szurkolnunk és miattuk áldozatokat vállalni? Azért, mert bántják a fajtánkat és ősi városainkat bitorolják? Szerintem ez kevés indok. Nem azért, mert szeretem a ruszkikat, hanem mert nincs okom szeretni az ukránokat. És azt sem szeretném, ha az EU-csatlakozásuk költségeit mi fizetnénk. Nincsenek védőoltásaik, egy csomó fertőzést, betegséget idehoznának.

De engem ez a „bérenc dolog” foglalkoztat leginkább.

Érdekes dolgot figyeltem meg. Az ún. „ruszkibérencek” soha nem dicsérik hangosan az oroszokat, soha nem járnak orosz zászlókkal, nem tesznek ki putyinos profilképet, az oroszdicséretet és oroszoknak drukkolást nem kapcsolják össze a kirándulással, a nemi élettel, és a kedvenc filmszínészüket vagy énekesnőjüket sem aszerint ítélik meg, hogy erről a témakörről mi a véleménye. Igazság szerint nem is lehet látni, hogy ők „ruszkibérencek”.

A „nem ukránbérencek” ellenben mindenhová magukkal viszik az Ukrajna-imádatot, az Ukrajnának szurkolást, úton-útfélen hangoztatják az Ukrajna-védést és ölelgetést, erről beszélnek színházban, polgármesteri hivatalban, ukrán zászlót tesznek ki profilképnek, és még az LMBTQ-tüntetésen is ott lóbálják. Fura ez. Ma már semmi nem az, ami. A bérenc úgy fest, mint egy nem bérenc, a nem bérenc pedig megszólalásig emlékeztet a bérencre. De hát ez modern kor. Hogy is mondta Orwell: A tudatlanság hatalom. A háború = Béke. A szabadság = szolgaság.