Megfigyeltem, hogy azok, akik lelkesen éljeneznek, ha a beözönlő bevándorlókról van szó, éppoly lelkesen bólogatnak arra, hogy a magyar menjen el. Menjen Nyugatra, mert itt rossz. Fájdalom, sokan, akik a beözönlés veszélyeit felismerik, a kiözönlését nem. Én viszont nem tudom, mi a baj az országgal.
Simán gyalázhatom a rendszert, legfeljebb letilt a Facebook egy hétre. Rendben, van, amiért le is csuknak, de olyan 1970-ben is volt, meg 1870-ben is. Trianon után voltak területek, ahol a magyar állami hivatalnok még dolgozott, de a fizetés Pestről már nem jött több hónapja, én meg, ha koszos a billentyűzet, nem pucolom meg, kidobom és veszek másikat a Média Marktban. Miért kell innen elmenni?
Ja, hogy materialista, kiürült világ. De Nyugatra, ahol kategóriákkal rosszabb? Ahol a homoszexuális felvonuláson a polgármester is ott vonul? Tarlóst nem láttam még vonulni.
Nálam a bicska is kinyílik, amikor látom, hogy valaki Németországból meg Londonból osztja az észt, hazaárulóz és tudja jobban, hogy mit kéne, mikor és kinek.
Úgy tudom, van egy mondat, ami így hangzik „Itt élned, halnod kell”. Nem az, hogy itt élned kell, ha évente vehetsz kocsit.
A Kárpát-medencét elhagyni magyar embernek akkor szabad, ha kötél várja. „Életszínvonalért”, autóért, Slipknot-koncertért soha.
Mire föl ítéljük el az erdélyi magyart, hogy román iskolába íratja a gyerekét, ha a csonkaországi németre cseréli a nyelvét, mert 5 éves az autója?
Aki kimegy és kint nősül, annak a gyereke már nem lesz magyar. Egy darabig még lehet megosztani a kurucinfós cikkeket, meg Kárpátiát hallgatni, de a másod-, harmadgenerációt ez nem érdekli. Az a magyar éppúgy elveszett, mintha abortálták volna. Több embert ismerek, aki kiment – és onnan radikális a kommentjeiben –, de egy se azért ment ki, mert börtön várt volna rá, vagy mert nem volt mit ennie. Életerős, húszasok, harmincasok. Akiknek „elegük volt”” a 140 nettóból. De megvetik a kárpátaljait, aki „feladja az ősi földet”, és a székely is tartson ki, mert „vesszen Trianon!”
