Elnökjelölt

Tisztelt választók, kedves barátaim! Ki ez az ősz hajú faszi itt szemben? Ja, persze, ez egy tükör. Kinézek legalább hetvennek. Vajon mennyi lehetek? Neilia, hány éves vagyok? Micsoda? Még hogy téged Jillnek hívnak, és te vagy a feleségem? És hol van Neilia? Meghalt ’72-ben? Ó, szegény! De most már legalább 2000 van, ugye? 2020?

Ne már! Hát akkor még szép, hogy jár nekem ez a szenátori szék, ilyen hosszú karrier végén. Nem szenátor? Már bocsánat, de az én tapasztalatommal és tudásommal nem adhatom alább a… Elnök? Az Egyesült Államoké? Mi ez a hang? Az Úr szól hozzám? Mit? Ja, igen, a fülemben ez a bigyó, remekül hallom. Hogy beszéljek külpolitikáról? Mégis mi a fenét tudok én arról? Magyarországról meg Lengyelországról és Bella Ruszról? Ismertem egy Bella nevű kislányt, tizenegy éves volt, de már kész nő. A másik kettőről nem hallottam.

Nini, bejött a fürdőszobába egy néger nő. Jill, itt van egy vadidegen a lakásomban. Ja, bocs, azt mondja a fülem, hogy ő az alelnökjelölt. Obamáé, asszonyom? Az enyém? De hiszen én vagyok Obama alelnöke.

Jó, értem, változott a felállás. Én megyek az ovális irodába, ez most itt a kampány. El kell mondanom, miért is szavazzanak rám! Hát tessék! Azért, mert engem a Demokrata Párt jelölt, és a színes bőrűek, a nők, a latinók, a hollywoodi színészek és rendezők mindig erre a pártra szavaznak. Ha ez még nem adná ki a többséget, akkor… Segítsetek, mi is van akkor? Akkor marad Ronald Reagan… Donald? Azt hittem, Ronald… Jól van, ne ordítson a fülembe, elvégre én leszek a világ legerősebb államának az elnöke, csak képes vagyok befejezni egy mondatot!

Szóval: akinek nem tetszik Kolumbusz, Lee, Washington meg Chuck Norris; aki szereti, ha autókat, kukákat, szobrokat és fehér nőket borogatnak fel az utcán; akinek elege van a régi Amerikából, és új világot szeretne, az szavazzon rám.

Megnyerjük a választást, ez nem kétséges. Amiként a nagy Horn Gyula fogalmazott: „Hogy a szakértelem kerüljön kormányra!”