Hirdetés

A kétségnek, ha eddig volt is, nincs többé helye. Soros György, akit erre senki meg nem választott, a demokratikus módon megválasztott magyar kormány megbuktatására tör, mert az, most már a lengyel kormánnyal szövetségben ellenáll a tervnek, amelyet Európa számára készített.

Hogy ennek a tervnek mi a lényege, arra annak a Karl Poppernek a szavai mutatnak rá, akit Soros számtalanszor szellemi mesterének nevezett, és akitől a nyílt társadalom egész eszmerendszere származik. Popper 1994-ben, a prágai Károly egyetemen tartott előadásában így fogalmazott:

„…kezdettől fogva be volt építve a csehszlovák nyitott társadalom struktúrájába egy szükségtelen gyengeség. Az úgynevezett nemzeti önrendelkezés elvére gondolok. […] Úgy vélem, mindenkinek, aki becsüli a békét és a civilizált életet, azon kell dolgoznia, hogy felvilágosítsa a világot ennek a híres – vagy mondjam inkább, hírhedt? – elvnek, a nemzeti önrendelkezés elvének a gyakorlati kivitelezhetetlenségéről és antihumánus voltáról.”

Soros György tehát ezen, a nemzeti önrendelkezés eltörlésén dolgozik. Az ő ideája a nemzeti identitás nélküli tömeg, amelynek tagjainál az sem baj, ha egyáltalán semmilyen identitásuk nincs, vagy ha van is, tetszés szerint változtatható. Nyugat-Európában ebben már jelentős sikereket ért el, de a közép-európai országok népei ellenállnak. Ez az ellenállás késztette a milliárdost arra, hogy személyesen is színre lépjen, Magyarország (és Lengyelország) megbüntetését követelje ezért az ellenállásért.

Eddig ugyanis más eszközökkel operált, és a szavainak súlyt az így elért eredményei adnak. Fontos világosan látnunk, hogy mik ezek az eszközök, mert Soros támadásainak egyik célja éppen ezek védelme. 

Korábban írtuk

Az utóbbi néhány évtizedben a nyugati világban a baloldal egy olyan kiskaput teremtett a maga számára, amelynek segítségével a politikai pártokra jellemző kötöttségek nélkül szállhat versenybe a politikai hatalomért: az egyesületi jog mögé húzódva civil szervezeteket hozott létre, amelyeknek deklarált célja az egész társadalom befolyásolása, a részvétel a pártpolitikai versengésben. Ez a megoldás a pártokkal szemben hatalmas előnyt élvez: a civil szervezet úgy vehet részt a pártpolitikai küzdelmekben, hogy sem a támogatottságát nem kell nyílt versenyben bizonyítania, sem a pénzügyeiről nem kell számot adnia.

Hogy valójában nem hagyományos értelemben vett egyesületekről van szó, az könnyen belátható. Azok ugyanis elsősorban a tagdíjaikból élnek, az adminisztratív apparátusuk minimális, és elsősorban a saját tagjaik ügyeivel foglalkoznak, ezért jönnek létre. Akár olyan százezres lélekszámú egyesületről van szó, mint a kutyatartóké vagy a horgászoké, akár olyan kicsikről, mint egy falusi dalárda vagy önképzőkör. Az úgynevezett civil szervezeteknek azonban csekély a taglétszámuk, bevételeikben a tagdíj jelentéktelen, viszont népes alkalmazotti gárdájuk van, amelynek a költsége külső forrásból érkezik, végül az egésznek legkevésbé sem a tagok ügyeinek intézése, hanem a társadalom befolyásolása a célja.

Soros György ezt a fejleményt ismerte fel, és fordította a saját céljainak a szolgálatába. Anélkül, hogy bármilyen nyílt versenyben bizonyította volna az eszméi létjogosultságát, pusztán a hatalmas vagyona segítségével, a multinacionális nagyvállalatok mintájára politikacsináló multikká szervezte az addig csekély összegből csekély hatékonysággal működő civil szervezeteket, és azok révén meghatározó befolyást szerzett az európai politikára. Az unió legmagasabb rangú vezetői rendszeresen fogadják őt, noha a befektetési alapját leszámítva senkit nem képvisel, senki nem választotta meg semmilyen tisztségre vagy feladat ellátására. 

A Soros által finanszírozott szervezetek, az úgynevezett NGO-k (non-govern­mental organisation, nem kormányzati szervezet) ma már növekvő befolyást gyakorolnak még a világpolitikára is. Annak semmi jelentősége nincs, hogy az ott dolgozó emberek hisznek-e az igazukban, vagy sem, hiszen nyilván olyanokat vesznek föl, akiktől nem idegenek az adott szervezet céljai. A lényeg az, hogy egy nagyon gazdag ember, senkitől soha meg nem választva, felhatalmazottként senkit soha nem képviselve, a sokféle ember közül a vele egyetértőket kiválasztva, őket megfizetve, számukra minden föltételt megteremtve meg akarja változtatni a világot, és tönkre akarja tenni azokat, akik a demokratikus, legitim politikai hatalom birtokában ebben meg akarják akadályozni.

Hogy Soros ekkora befolyásra tett szert, az a rengeteg befektetett pénzen kívül, vagy talán annak eredményeként másból is ered. Nyugat-Európa értelmisége egyre erőteljesebben balra tolódik, és így egyre erőteljesebben szemben áll a nemzetállami gondolattal. Karakteres példát szolgáltat erre az eltolódásra egy idén novemberben, a journalisten.de portálon közzétett felmérés. A német közszolgálati televízió, az ARD 150 fiatal újságíró gyakornokát kérdezték meg arról, hogy egy „most vasárnapi” választáson kire szavaznának (nem mellesleg 30 százalékuk migrációs hátterűnek mondta magát). Az eredmény megdöbbentő: 57,1 százalékot kapnának tőlük a Zöldek, 23,4-et az NDK-utódpárt Die Linke, 11,7-et a szociáldemokraták, 3,9-et egyéb pártok, 2,6-ot a CDU/CSU és 1,3-at a szabaddemokraták. Magyarán: egyértelműen a baloldalra szavazna 92 százalék, nekik még a Merkel-féle, willkommenskulturos jobboldal sem kell.

Nyugat-Európában a tradicionális baloldali-jobboldali egyensúly végzetesen fölbillent. A vidék népe még sok helyen jobbra szavaz (akárcsak az Egyesült Államokban), de a nagyvárosok népe, azon belül is a véleményvezető értelmiség egyre erőteljesebben balra húz, és egyre erőteljesebben követeli a Soros-féle nemzettelenített utópia megvalósítását. 

Ez az utópia azonban, ha megvalósul, semmivel sem kevésbé pusztító, mint a baloldal száz évvel ezelőtti utópiája a kizsákmányolás nélküli társadalomról. Abba százmillió ember pusztult bele, és milliárdok életét nyomorította meg. A nemzeti önrendelkezés elvének félresöprése pontosan ilyen következményekkel járna. 

Valójában ez most a tét. A politikában kompromisszumot kötni mindig lehet, sokszor kell is. De az elveinkből, a képviseleti demokráciából és a nemzetállami szuverenitásból nem engedhetünk.