Ezért börtön jár

„Mit keresnek magyar kémek Ukrajnában?” – üvölt a kérdés az örök SZDSZ Momentum nevű törmelékének világhálós oldalán. A múlóban lévő ügynökpárt egyik embere, Bedő Dávid pedig a Facebookon háborog a híren, mely szerint állítólag magyar kémeket tartóztatott le az Ukrán Biztonsági Szolgálat.  A svéd-magyar kettős állampolgárságú nyikhaj szerint ez „könnyen azt is jelentheti, hogy Orbán Viktor háborúra készült Ukrajna ellen, kihasználva, hogy az ukránok a keleti fronton vívják honvédő háborújukat az oroszokkal.” Pártelvtársa (biztos neki is van valami hivatalos titulusa, de arra a kis időre nem jegyezzük meg az epizodistákat), Tompos Márton pedig azt harsogja virtuálisan, hogy „Ukrajnát fegyverekkel is segítenie kellene Magyarországnak!”

Az csupán mulatságos, hogy míg az egyik hülye momentumos háborúba menéssel vádolja a kormányt, a másik hülye momentumos háborúba menésre buzdítja a kormányt.

Az viszont elgondolkodtató, hogy

ezek nem azt a kérdést ordítják a világba, hogy mit keresnek ukrán kémek Magyarországon

(pedig ordíthatnák, hiszen a magyar hatóságok is elkaptak egyet minap a fővárosban, kettőt pedig kiutasítottak hazánk területéről),

hanem azt, hogy mit keresnek magyar kémek Ukrajnában.

Vagyis nyilvánvaló, hogy képtelenek magyar szemszögből látni a világot, mert képtelenek magyar szívvel érezni. Ezeknek  nincs magyar önazonosságuk, nincs magyar tudatuk. Nem az aggasztja őket, hogy idegen szolgálatok kémkednek ellenünk, hanem az, hogy a magyar hírszerzés végzi a törvényben megszabott dolgát.

Pedig a kémhistóriában önmagában nincs semmi különös. A világ minden országának hírszerzése információkat gyűjt kis túlzással a világ összes többi országáról, különösen azokról, amelyek ellenségesek vele szemben. A szokatlan csak a színpadias körítés, ami viszont a propagandaháború része. Azé a propagandaháborúé, amit az úgynevezett Ukrajna – nyilvánvalóan nem csupán saját szakállára, hanem nyugati globalista támogatóinak-gazdáinak útmutatásával – Magyarország ellen folytat. És aminek aktív szereplői a momentumos hülyegyerekek, akik ugyancsak nagy lelkesedéssel támadják Magyarországot. Ez is tankönyvi hazaárulás, de hát ebben sincs semmi meglepő, az egész Momentum születésétől kezdve a hazaárulás szinonímája.

Az már inkább meglepő, és példátlanul botrányos, hogy a bukott magyar vezérkari főnökről is kiderült, hogy hazaáruló. Mint mára ismertté vált, Ruszin-Szendi Romulusz a NATO vezérkari főnökeinek találkozóin több alkalommal a „dicsőség Ukrajnának!” felkiáltással zárta felszólalásait, homlokegyenest szembemasírozva a magyar kormány békepárti álláspontjával, utólag hamis jelentéseket írva ezekről a fellépésekről.

Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője egyenesen azon véleményének adott hangot, hogy az emiatti kirúgása után a Magyar Péter-féle Tisztelet és Szabadság (TSZ) Párthoz szegődött Ruszin-Szendi Romulusz „be van ütve” az ukrán szolgálatokhoz, vagyis azok beszervezték. Előbb-utóbb bizonyára kiderül, hogy így van-e vagy sem. A lényeg az, hogy

akár tudatosan, akár ostobaságból bűnt, nyílt hazaárulást követett el, amiért, ha létezik igazság, bíróság előtt kell felelnie.

A Büntető Törvénykönyv 58. paragrafusa félreérthetetlen: „az a magyar állampolgár, aki Magyarország függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” Ha pedig a hazaárulást állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával, netán háború idején követik el, a büntetés akár életfogytig tartó szabadságvesztés is lehet.

Ez a rendszerváltoztatás óta a legnagyobb botrány, az egyébként a baloldalon mindennapos, mondhatni, von Haus aus hazaárulások legsúlyosabbika, mivel a Magyar Honvédség egyik főtisztje, első számú katonai vezetője követte el. Alapos, minden részletre kiterjedő vizsgálatra van szükség, fontos tudni, hogy mi indította erre a gyalázatos bűntettre, miért fordult szembe saját hazájával, de a legfontosabb az, hogy ennek a minősített hazaárulásnak elrettentő erejű következménye legyen.

Ebben nagy felelőssége van a hivatott hatósági és állami szerveknek. Abban pedig mindannyiunknak, hogy jövőre és utána is mindig, minden választáson tisztában legyünk döntéseink valódi tétjével. A dolog valójában egyszerű: vannak olyan politikai szereplők, akiket a hazánkban folyó ukrán kémtevékenység zavar, és vannak olyanok, akik a magyar hírszerzés ellen uszítanak. Vannak, akik a „hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!” jelmondattal zárják beszédeiket, és vannak olyanok is, akik azt kiáltják: „dicsőség Ukrajnának!” Magyar érdek vagy idegen érdek – e kettőből kell választani.