Hirdetés

Képsorokat látunk; szavazófülke, a kamera a papírra közelít. „Egyetért-e… hogy ne kelljen vizitdíjat fizetni?” A kéz határozottan behúzza az igenre az ikszet, aztán még egy igen és még egy. Stúdió. Horn Gábor: „Nem azt mondták, Feri. Azt mondták, menj a…”

Fletó. A fejét vakarja. Snitt. Posta, egyszeri ember lép az ablakhoz, csekket ad át, majd kötegnyi pénzt. Postáskisasszony ujjai összedörzsölésével jelzi, még többet kér. Férfi széttárja a karját. Újra Fletó, premier plánban. „Nem fog fájni”, mondja, majd kisgyermeket látunk sírni. Plüssjátékot szorongat az áruházban, de az anyukája kihúzza a kezéből és visszateszi a polcra.

Televízió. Hírek. A bemondó súgógépről olvas: „Benyújtotta lemondását…”

Fletó tréningruhában fut. Emelkedőn felfelé. Beér egy erdőbe, hirtelen minden sötét körülötte. Megáll, liheg. „Ennyit bírtam”, szól, leül egy tönkre.

Korábban írtuk

A fából hirtelen egy kis ördög ugrik elő.

– Ugye nem akarod feladni? Hát mit ígértél meg Katus mamának? A pártnak? A népnek? Ki lenne alkalmasabb vezetni a baloldalt, mint te?

Felpattan, rohan.

Vágás. Kupaktanács. Ott vannak Gyurcsány arató vadai. „Mi vagyunk a jövő! Aki gyenge, elhullik!” „Előre!”, zúg a gyülekezet.

Villa. Szemlőhegy. Klára arcán csalódottsággal vegyes elszántságba oltott szeretetteljes gyűlölet (Kovács Patrícia remek alakítása).

– Visszaszerzed a hatalmat! – mondja a férjének. Nem kérdez, hanem állít. – Bármi áron. Ha belepusztul a többi baloldali párt, akkor is. Ha beledöglik az ország, akkor is. Sikeres életet és hatalmat ígértél. Én ahhoz vagyok szokva. Lehet, hogy te mélyről jöttél, de nekem nagyapám miniszter volt. Atyai mentorom miniszterelnök. A férjem is.

Fletó arcán eltökéltséggé mélyülnek a ráncok (Hegedűs D. Géza gondterhelt előadásában).

– Volt is, lesz is, Klára. Új pártunk lesz. Rólad nevezem el: DK, ahogy az Üllői úti fák törzsébe véstem szerelmünk hajnalán. Kárpótlásul elküldelek Brüsszelbe is.

(Kis szövegbuborékban látjuk a gondolatát: „Addig sem leszel itthon…”)

(Folyt. köv.)