Gyerekek

Beszélgetős műsor az idős korában is megnyerő megjelenésű médiaszemélyiséggel. Szóba jön a gyerekhiány is. Azt mondja a hölgy: „Mindenki biztat minket arra, hogy szüljünk három gyereket, de valóban megvannak a feltételek három gyerek felneveléséhez? Persze, van, ahol megvannak, de a legtöbb családban nincsenek meg.”

Pedig csak egyetlen lényeges feltétel létezik: akarnak-e gyerekeket. Hadd éljek személyes példával. A szüleim a házasságuk első tíz évét egyszobás lakásban élték, szó szerint egyszobásban, az a kicsi, tizenöt négyzetméteres szoba volt az egész lakás, a konyha egy rezsó a másokkal közös előszobában, vécé, fürdő a másik épületben. Itt nőtt föl a bátyám, ide születtem én, itt éltünk hatéves koromig. Mégis minden feltétel adva volt ahhoz, hogy megszülessünk és fölnevelődjünk. Örültek a születésünknek, szerettek minket, és mi egy percig nem éreztük, hogy bármitől is meg lettünk volna fosztva.

A jólét sajátos csapdát állít: nagyszerű lehetőségeket kínál arra, hogy jól érezzük magunkat, egyre hatékonyabb módon újabb és újabb birtoklási és önkényeztetési vágyakat kelt, és lehetővé is teszi e vágyak kielégítését, de csak ha van pénzünk megfizetni. Márpedig a gyerek költséges, ráadásul elvonja az időt a pénzkereséstől is, az önkényeztetéstől is. A szegénységben a gyerek miatt nem kell lemondani a vágyainkról, hiszen azok kielégítésének gyerek nélkül sincs realitása. A jólétben azonban igen. Valaha a család anyagi biztonságának záloga volt a gyerek, ma a vágyakról való lemondásé.

Ha igaz volna, hogy a gyerekszám növekedésének a biztonságos jólét a feltétele, akkor azt kellene látnunk, hogy a gazdag országokban születik sok gyerek, és a szegényekben kevés. Csakhogy ennek az ellenkezője történik: a jólét szétterülése mindenütt a gyerekszám radikális csökkenését hozza magával. Ez a fejlett világ új kihívása: megtanulni a gyerekneveléssel járó lemondást, cserébe az egészében mégis boldogabb, ráadásul az utódainkban folytatódó életért. Mert az csak gyerekekkel lehetséges.