A Jobbszél számon kérte Gyurcsány Ferencen 2006 májusában tett ígéretét („És írok majd kib…tt jó könyveket a modern magyar baloldalról”), hogy hol is vannak ezek a könyvek.

– Készül, készülget – felelte homlokát ráncolva.

Hirdetés

– A modern magyar baloldal régi vesszőparipám, az írás is régi szerelem, megy is nekem, bár kevésbé, mint a beszéd, mert amikor odaülök a laptop elé, hú, a keservét, be­tűk­ké kell fogalmazni, ami a fejemben van, hát az más, mint kiállni a progresszív hallgatóság elé. De haladok, meggondolkodom minden sort, tipródom, mert ugye a baloldal, mégis, az legalább az oldalak fele, hát nem lehet hűbelebalázs módjára csak odavetni – folytatta.

– Van már címe?

– Naná, a címe volt meg először, előbb megvolt, mint hogy Orbán Viktor narcisztikus önhittségében ellopta volna a magyar demokráciát. Az lesz a címe: A pápai politikustól a politikusok pápájáig. Alcíme is van: A Gyurcsányok keresztapja. Ez utóbbi arra a korszakos felismerésemre utal, amit már megosztottam a harcostársaimmal is, vagyis: legyetek Gyurcsányok. Akkor válik sikeressé a modern baloldal, ha mindenki Gyurcsány lesz. Hogyan is kell ezt elképzelni? Felolvasok egy rövid részletet a kéziratból:

(Olvas)

„– Alakítsunk egy csomó frakciót – javasolta Gyurcsány.

– Jó – helyeselt Gyurcsány. – Így több a pénz, a megszólalási lehetőség. Úgy tűnik, mintha sokan lennénk. Mintha minden padsorban teremne egy seregnyi Gyurcsány.

– Nevezzük a kormányt törvénytelennek – kapcsolódott be Gyurcsány.

– Akciózzunk! – egészítette ki Gyurcsány. – Hozzunk krumplit az ülésterembe. Írjunk trágárságokat papírra.

– Játsszunk gazdagként szegényt – folytatta Gyurcsány. – Milliomosként együnk parizert, és ne fizessük ki nyomorgó édesanyánk gázszámláját.

– Menjünk ki a Pride-ra, támogassuk a kisebbségeket – lelkendezett Gyurcsány.

– Kivéve a határon túli rémisztő magyarokat – ellenkezett Gyurcsány.

– És legyen európai minimálbér! (De ezt már Gyurcsányné tette hozzá.)”

– Itt tartok most – fejezte be Gyurcsány.

Korábban írtuk