Hét hónappal a 2022-es országgyűlési választások előtt kristálytisztán látszik, hogy egy évtized kellett, de Gyurcsány Ferenc megcsinálta: visszajött onnan, ahonnan kevesek tudtak volna. Cipelte magával a „hazudtunk reggel, éjjel meg este” hagyatékát, de már régóta nem egyedül, hanem elvtársaival közösen.

Hirdetés

2010 és 2019 között építkezett, kihasználta ellenzéki riválisainak minden csetlését és botlását, majd a maga javára fordította a centrális erőtér megszűnését, de az ellenzékváltó hangulatot is. Ennek a tervnek az egyik utolsó felvonása volt a baloldali előválasztás, melyen Gyurcsány leszámolt Jakab Péterrel, Fekete-Győr Andrással és tulajdonképpen mindenkivel a hatpárti együttműködésből. Az ő kényszerházasságukat a bukott miniszterelnök hívta életre, és ő is tartja benne a tüzet a mai napig. Ez nem kizárólag az ő érdeme ugyanakkor: a többiek amatőr, erő és vízió nélküli politizálása is kellett hozzá. Mi történt a múlt héten, és mi következik mindebből?

A baloldaliak által csak előválasztásnak csúfolt casting első felvonása lezárult múlt héten. Bár tudjuk, hogy a legalapvetőbb demokratikus normáknak sem tudtak megfelelni ennek lebonyolításakor, hiszen sem a titkos szavazás elve, sem az átlátható és érthető voksolás nem működött, az a 634 ezer – vagy lehet, hogy kevesebb – választó, aki részt vett a balos háttéralkuk legitimálásában, most azt hiheti, hogy a demokrácia ünnepébe csöppent. Számukra is meglepő lehet, hogy szavazataik jelentős részét rendszerhiba vagy az aktivisták nem megfelelő eljárása miatt érvénytelennek nyilvánították. Csalódottak lehetnek azért is, mert feltüntetett adataikért cserébe igazából nem sokat kaptak. Ők az előválasztás vesztesei. Sokukat azzal hitegették a baloldali politikusok, hogy ez a folyamat lesz az a tisztítótűz, amely a 2010 előtti és utáni vállalhatatlan figurákat kigyomlálja az ellenzék köreiből. Ez olyan jól sikerült, hogy csupán egy nácizmussal megvádolt, lengyelországi holokausztmúzeum előtt (karlendítő) integető jobbikosnak és egy offshore-botrányba keveredő DK-s politikusnak sikerült hiteltelenné tennie ezeket a nagyívű vállalásokat. Vesztesek a baloldali közvélemény-kutatók is, akik heteken át azt harsogták ilyen meg olyan reprezentatív felmérésekre hivatkozva, hogy Jakab Pétert csak Jakab Péter győzheti le. Látjuk, mi lett ebből.

Minden kétséget kizáróan azonban a legnagyobb vesztesek azok a hiszékeny balos politikusok lettek, akik megbíztak Gyurcsányban, és teljesítették a nekik kitalált szerepeket. Jakab Péter és Fekete-Győr András megtapasztalhatták, milyen az, amikor magas lóról valaki a saját arcára esve ér földet.

Történt ugyanis, hogy egyik sztárpolitikus sem jutott be a miniszterelnök-jelölti casting második felvonásába, vagyis a saját szimpatizánsaik sem tartották arra méltónak őket, hogy Dobrev Klárával vagy Karácsony Gergellyel még egyszer „megmérkőzhessenek”. A Momentum elnökére kínosan kevesen szavaztak, de Jakab Péterre – aki nem csak a miniszterelnök-jelölti fordulóban, szülőföldjén is alulmaradt – sem sokkal többen. Ezáltal teljesül, amit ő maga tagadott 2020 márciusában, amikor kategorikusan kijelentette, hogy nem fog egy listán szerepelni Gyurcsánnyal. Most már tényleg muszáj lesz neki, különben 2022-ben a választások után nem tud majd máshogy stand-up comedyket előadni a törvényhozásban. Ide vezet mindaz, ami az elmúlt években a Jobbikkal történt: önfeladásból és hitelességi deficitből pártszakadások sora következett, aminek egyenes következménye az, ami múlt héten történt. Az már csak hab a tortán, hogy Jakab Pétert egy országos lefedettség és ismertség nélküli mozgalom jelöltje is könnyedén megelőzte.

A helyzet azonban sokkal rosszabb a számukra annál, mint hogy miniszterelnök-jelölti ambícióikat elfelejthetik. Saját pártjaikat és szavazóikat is nehéz helyzetbe hozták naivitásuknak köszönhetően. Az előválasztás első fordulójában a potenciális kormányellenes szavazótábor töredéke vett csupán részt: a többség vagy nem volt érdekelt a voks leadásában, és azért nem szavazott, vagy látva a hitelességi és kivitelezési problémákat, tudatosan a távolmaradás mellett döntött. Amennyiben elfogadjuk, hogy a baloldali előválasztás minden hibája ellenére valóban 634 ezer szavazót mozgósított, úgy elmondható, hogy a választásra jogosult magyar felnőtt-társadalom nyolc százaléka vett részt a Gyurcsány-terv legitimálásában. Emiatt a Demokratikus Koalíció többi ellenzéki párthoz viszonyított erős országos hálózata, valamint aktív és elkötelezett szavazóbázisa miatt még nagyobbat tudott nyerni.

Utóbbi állítást igazolja, hogy a Gyurcsány Ferenc vezette DK azokon a helyeken tudott győzni, ahol a részvétel alacsonyabb volt, és a többi ellenzéki párt nem mozgósított olyan jól, mint ők. Ennek eredményeként a 106 választókerületből ők 33 helyen fognak 2022-ben indulni, ráadásul nyerhető körzeteket is sikerült bezsebelniük. A DK domináns vezető pozícióját egyik ellenzéki párt sem tudja megközelíteni: a Jobbik – amely a 2018-as országgyűlési választáson még a legerősebb kormányellenes erő volt – az LMP-vel és az MSZP–P-vel van egy súlycsoportban, már ami a ténylegesen megnyerhető mandátumok számát illeti. Az erőviszonyok a közös lista ismerete hiányában nehezen azonosíthatók pontosan, de a jelenlegi állás szerint Gyurcsány Ferencék szerezhetik meg potenciálisan a legtöbb ellenzéki parlamenti mandátumot önállóan. Vagyis a 2018-as ország­gyűlési választáson a legkisebb országos listás szavazati aránnyal rendelkező, a parlamenti bejutási küszöböt épphogy átlépő DK lett a domináns szereplő.

Ennek a megkerülhetetlen szerepnek az az egyenes következménye, hogy a DK nélkül érdemi döntést a továbbiakban sem lehet majd hozni. A 2019-es önkormányzati választások után is látható volt már mindez: Gyurcsány Ferenc ott ült Karácsony Gergely eskütételének napján a Városháza termének első soraiban, korábbi tanácsadói és bizalmasai – gondoljunk csak Gál J. Zoltánra, aki most a főpolgármester stratégiai főtanácsadója – pedig fontos pozíciókhoz jutottak. Karácsony Gergely nemrég maga ismerte el, hogy ő volt az, aki azért harcolt, hogy a DK is legyen része az ellenzéki összefogásnak, ezúttal ráadásul Unicumot sem kellett hozzá innia, hogy megalkudjon Gyurcsányék érdekei szerint. Persze mindez már korábban sem volt túl hiteles annak a politikusnak a szájából, aki 2010 előtt tanácsadóként dolgozott a volt miniszterelnök közelében.

Mindezek után azonban felvetődik a kérdés, hogy mi szükség van a második fordulóra? Ott vagy Gyurcsány Ferenc felesége, vagy Gyurcsány Ferenc egykori tanácsadója fogja megszerezni az elsőséget. A főpolgármester győzelme esetén arra készülhet, hogy a DK mint a legerősebb baloldali párt kezeli majd őt politikai fogolyként ugyanúgy, mint a Városházán az elmúlt két évben. Most úgy tűnik persze, nagy a harc azért, hogy legyőzzék Dobrev Klárát, így Karácsony Gergely javára visszalép Márki-Zay Péter, az ő alkalmi koalíciójuk pedig megveri a gyanús körülmények között időben eltolt második fordulóban a DK miniszterelnök-jelöltjét. Így a dramaturgiai szempontból élesnek tűnő, valódi versenyt azonban nem hozó előválasztás utolsó felvonása is megkezdődhet most hétvégén.

Amennyiben bárkiben kérdés lett volna korábban, hogy ki irányít a baloldalon, az most látva az eseményeket véglegesen meggyőződhetett arról, hogy tíz év leforgása alatt Gyurcsány Ferenctől Gyurcsány Ferencig jutott a kormányellenes baloldali blokk. Most pedig azon dolgoznak majd, hogy a DK elnökét a színpadról részlegesen eltüntetve elhitessék a szavazókkal, hogy nem az ő érdekei és utasításai szerint zajlanak az események.

Akik aláírták már a „Stop, Gyurcsány! Stop, Karácsony!” petíciót, azoknak nyilvánvalóan nem kell megmagyarázni, hogy miért veszélyes asszisztálni ahhoz, hogy a baloldal visszakerüljön a hatalomra: eltüntetnék a családtámogatási formákat, az illegális bevándorlás megállítása helyett annak ösztönzésére törekednének, és adócsökkentések helyett különféle adónemek emelésével kompenzálnák a megugró költségvetési kiadásokat, pontosan úgy, ahogy 2002 és 2010 között tették. Brüsszellel szemben nem mernének nemzeti érdeket érvényesíteni, és feles többséggel is átírnák a nekik nem tetsző, kétharmados jogszabályokat a jogállam nevében, a gyermekvédelemmel szemben pedig az LMBTQ-ideológia propagálása kapna nagyobb figyelmet.

Hogy mindezt egy Karácsony Gergely vagy Dobrev Klára nevével fémjelzett, de valójában Gyurcsány Ferenc által írott program alapján hajtanák-e végre, már csak részletkérdés.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.

Korábban írtuk