Történelmi jelentősége van annak, hogy Gyurcsány Ferenc ellen nyomozás indult. Négy évvel ezelőtt ugyanis nem indult nyomozás Medgyessy Péter ellen a Gresham-milliók miatt, pedig köztiszteletben álló jogi szakértők szerint az akkori cselekmény kimerítette a befolyással való üzérkedés fogalmát. Miért, miért sem, a rendőrség akkor nem látott okot a nyomozásra. És Medgyessy Péterből miniszterelnök lett.

Pozitívum, hogy feledhetetlen mondatokkal ajándékozta meg a kortárs közvéleményt, melyen egyes polgári körökben még ma is jókat mulatnak, negatívum viszont, hogy neki köszönhetjük – egy tragikusan dilettáns kormányvezetési szakaszt követően – Gyurcsány Ferencet is. Medgyessy, ha szabad így fogalmazni, még csak a sodródó kis ügyeskedő bulista tipikus alakját testesítette meg, a nem túl jellemes és nem túl eszes közvetítőét, aki a tényleges hatalmat gyakorló és a tényleges vagyonokat birtokló vagy azt igazgató névtelen nagyok nevében járt el, tisztes jutalékért.

Gyurcsány más. Ő nagyra tört. Ő maga a mohó vagyonéhség. Ő a klasszikus rablótőke megtestesítője, az álszent kommunista retorikát magas fokon elsajátító államkapitalista cápatípus jellegzetes képviselője, aki – ahogy hatalmi ágy- és üzlettársai mondták egykor – tudja, meri és teszi a dolgát: visz mindent, ami mozdítható.

Erkölcsös, vagyis szabálykövető, tapasztalt, vagyis a korábbi hibákból már kigyógyult és egészséges, vagyis a látszatdemokrácia fertőzésének ellenálló országban Gyurcsány a Medgyessy-ellenes álpuccsot követően nem lehetett volna miniszterelnök. Gondoljunk Gerhard Schröder Németországára. Ha mégis, már rég le kellett volna mondania a különféle gusztustalan ingatlanprivatizációs botrányai miatt. Az ingatlanok ügyes lízingje, fű alatti feljavítása és visszabérlése olyan erkölcsi gátlástalanságról árulkodik, amely normális demokráciában Gyurcsány azonnali bukását okozta volna.

Normális demokráciákban ugyanis tudják, hogy az erkölcs a társadalom többsége által elfogadott szabályok összessége, s azért nem lehet egy olyan ember kormányfő – de még kormánytag sem -, aki ezt nem tiszteli, mert ha a példáját az emberek társadalmi léptékben követnék, azaz maguk is a „lehet, hogy nem erkölcsös, de jogszerű” elvét követve dezertálnának a rendből a rendetlenségbe, akkor e társadalmi csapdában tönkremenne az ország.

Gyurcsány esetében ennél nagyobb a baj. Alapos a gyanúja annak, miszerint nemcsak a társadalmi közerkölcsöt, de a jogszabályokat is megsértették Gyurcsány kétes üzleti manőverei. Ez akkora bomba, amelynek robbanása minden más botrány zaját el kell némítsa. Egy rendőrségi nyomozás ugyanis csak alapos indokkal, másképpen fogalmazva, megalapozott gyanúval indítható el.

Bár nem vitás, hogy a balliberális sajtó visítva fogja bizonygatni, hogy amint a Postabank elsíbolt 160 milliárdja – 160 ezer millió forintja -, a K&H Bank megugrasztott 20 milliárdja és még sok ezer millió forint úgy tűnt el látó szemeink elől, hogy abban alapjában véve mindenki messzemenően ártatlan, úgy maga Gyurcsány Ferenc is messzemenően ártatlan az általa virmanolt privatizációk, uszodaépítések és egyebek tekintetében.

Azonban mégis azt kell mondanunk, a változás elkezdődött. Alapos gyanúval megindított rendőrségi nyomozás alatt álló terhelt személy nem lehet miniszterelnök-jelölt, még Magyarországon sem. Ha ezt megtörténne, akkor Magyarország elveszítené maradék hitelét is a külvilág előtt. Gyurcsánynak mennie kell. Lehetőleg minél előbb. Ha holnap lemondana, az már nem érintené a választásokat, erre a rövid időre a kormány már nélküle is képes volna elevickélni. A szocialisták úgy jártak, mint az orgazda, tudhatták, amikor olcsón hozzájutottak, hogy egyszer meg kell fizetni a szajré árát. Mert az ebül szerzett jószág, mint tudjuk, ebül vész el.