Annyira tetszik, hogy én is hozzáfogok gyurcsányolni. Megveszem a Parlamentet. Tisztelt állam, tisztelt illetékes! Tessék nekem eladni azt a szép neogótikus épületet. Részletre gondolom, de hogy haladjunk a korral, a részletfizetést lízingelésnek nevezem, ami ugyanaz, csak éppen elegánsabban hangzik.

Nem akarok kicsinyes lenni, kérjék csak meg bátran az árát, végtére is elég nagy darab házról van szó, sokba volna, ha ma kellene felépíteni. Százmilliárd? Megegyeztünk. Legyen mondjuk tízéves részlet, évente fizetek tízmilliárdot és a végén még öt milliót, hogy neve legyen a gyereknek (úgy hívják szegényt, hogy maradványérték).

De hová menjen az a sok honanya meg honatya, hol üsse fel a tanyáját a miniszterelnök meg az ő érettségizett szóvivője? Én belátó ember vagyok, egyelőre maradjanak csak ott, ahol vannak, bérbe adom az egészet, úgy ahogy van, még a piros szőnyegeket is megtarthatják. Bérleti díjat, azt persze fizetni kell, utóvégre Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. Legyen évi tizenegy milliárd. Higgyék el, megéri, ennyiért Parlamentet nem kapnak még egyet Budapesten. Szóval ebben megegyeztünk. Van még egy javaslatom. Minek azt a sok pénzt utalgatni jobbra-balra, csak a papírmunka meg a bankköltség – sokkal egyszerűbbet mondok. Én tartozom maguknak évi tízmilliárddal, maguk tartoznak nekem tizeneggyel, vállalják át a fenntartás költségeit is, és aztán írjuk szépen jóvá egymásnak, senki nem költ semmit, ez igazán egyszerű és korrekt. Ne is zavarjuk egymást, majd tíz év múlva jövök az ötmillióval, ráérnek kihurcolkodni.

Hát ez igazán nagyszerű, ez a gyurcsányolás. De miért elégednék én meg a Parlamenttel? Végül is, amennyibe nekem van, megvehetem az egész Duna-parti világörökséget. A budai várat, a Lánchidat, a Dunakorzót, mindent. Jobbat tudok. Miért ne gyurcsányolhatnám az egész országot? Mosonmagyaróvártól Gyuláig, Letenyétől Sátoraljaújhelyig. Mindegy, mibe kerül, úgyis az eladó fizeti az árat.

Mit? Hogy elkéstem? Hogy az országot már mások gyurcsányolták előttem? A sok KISZ-es, BIT-es, SZOT-os, MSZMP-s már mind széthordta, amit csak lehetett? És ugyanezt a sok KISZ-est, BIT-est, SZOT-ost, MSZMP-st a szavazók mindennek tetejébe még meg is bízták a kormányzással? Hogy akik zsírosra gyurcsányolták magukat az elmúlt tizenhárom évben, most miniszteri bársonyszékekben adják a szociálisan érzékenyt meg az esélyteremtőt? Hát ez nagyobb képtelenség, mint a Parlament eladása. És vajon meddig marad még ez a képtelenség?