Megvallom, kissé szomorú vagyok.

Hirdetés

Valaminek most vége. Valami eltűnik a közéletből, amire lehet mondani ezt vagy azt, lehet így vagy úgy megítélni, de az biztos, hogy eredeti volt.

Gyurcsány Ferenc nem volt úr abban az értelemben, ahogy egy Andrássy Gyula, Tisza István vagy Gróf Bethlen, de volt benne egyfajta nagyvonalúság, egyfajta lezserség, ahogy a saját elszólásait, saját személyét, saját Gyurcsányságát kezelte, ami mégiscsak a nagyformátumú emberek sajátja.

Ellenben akinek a kedvéért most eltakarították őt – legalábbis én úgy sejtem – abban ilyen emberi vonás nincs. Félek, rosszabb időknek nézünk most elébe. Emlékezzünk majd a „terépcsecsőre”, mikor az általa hagyott űrt betöltő alak gesztusait szemléljük borzadva.

Korábban írtuk

Nézem a közösségi médiát. A Magyar Demokrata Facebook-posztja alatt – Magyar Péterék megszavazták a gyorsított ukrán uniós tagfelvételt – ott látom Magyar Pétert. Igen, Magyar Pétert magát. Mármint a hozzászólását. Mond valamit, majd utána biggyeszt egy röhögős fejet. Igen, saját maga megkeres oldalakat és szkanderozik.

Szkanderozik Piri nénivel, Enikővel, aki épp szült, és otthon van a babájával, Józsival, a portással, meg Márkkal, aki nem ment be az iskolába fizika dolgozatot írni. És ezt rendszeresen csinálja. Ezerfelé láttam.

Ez annyira kisemberes. Annyira piti. Odajár saját profillal kommentelgetni! Ha a régi értékrendet nézzük, ő egy gróf. Vagyis annak felel meg. Azért, mert ma miniszterelnök van, meg államtitkár, meg politikai pártok modern nevei, a lényeget tekintve semmi nem változott, mint ha erdélyi vajda, horvát bán, főpohárnok és király lenne, meg Aba Amádé, Garai nádor és a Németújváriak. Titulusok változnak, a lényeg nem. És ez meg odajár vitatkozni! Ez nem grófos. Annyira kínos szerintem. Magyar Péter egy személyben felel meg a Tisza-párt Megafonjának. De egy főrend nem lehet egyszerre gróf is, meg a gróf inasa.

Képzeljük el, mondjuk 150 éve ír valamit egy újság, és akkor a Főrendiház egy tagja odamegy a szerkesztőség bejáratához, vagy odaáll az utcán a rikkancs mellé, és ha valaki kér egy napilapot, akkor odakurjongat, hogy az nem is úgy van, hazudnak az újságban.

Emlékszem, amikor 2012-ben, Gyurcsány lement a nép közé – mint igazságos Mátyás király –, az Avas lakótelep egy panellakásában vendégeskedett pár napig, s házigazdájával, Marincsák Lászlóval kis kotlában melegítette a tescós kávét. Erről akkor több cikk is megjelent. Ebben is van valami nagyvonalúság. Hol tenne ilyet Magyar Péter? Ő legfeljebb kioktatná Marincsák Lászlót, hogy fogja be a száját, mert neki drágább és menőbb órája van.

Hát, ezt is megértük. Még egy Gyurcsányt is vissza lehet sírni. Nem kicsit, nagyon!