Ha tiszás vagy, a horogkereszt is oké

Legalábbis a bülbülszavú független-objektív Blikk meg Telex szerint bőven oké, hiszen a gonosz kormányzati propagandával szemben akár baloldali, újfasiszta bérenc zsurnaliszták úgy vették oltalmukba Váczi Zoltán mára leépült egykori focistát, aki Vecsésen ugrott fejest a Tiszába, de a totál bemerítkezés közben megvillant bal karján egy odatetovált horogkereszt.

Ennél bizonyára nagyobb szenzációt csinált volna mondjuk az, ha a nemzeti érzelmű és keresztény FTC-, meg válogatott játékos Kű Lajos villan meg egy Fidesz fórumon és közben inge alól kikandikál egy ugyanolyan tetovált horogkereszt, mint a habókás Váczinak.  

Mert mennyivel másként mutat egy nacionalista, irredenta focista fideszes karján az az elrémisztő szimbólum, mint egy megcsúszott, szerencsétlenkedő cefremester tiszás fonnyadt végtagján. Az egyik helyből fasiszta és söpredék, míg a másik gerincességben is utóbbi, ficánkoljon csak szabadon Péter mocsarában.

Az új és horogkeresztes tiszást emígyen vette szabad szárnyai alá a balliberális Poloska-bérenc zsoldmédia: „A kormányzati lapok azonnal rászálltak Váczira (…), aki 3 évtizede már nem iszik. Most elmondta a Blikknek, miért került a karjára ez a kisebb (?) tetovált horogkereszt.” (Olyasmi ez, mint Romulusz ruharedője a pisztolyon.) És Váczi elmondta, habár hetekig hiába kérdezték tőle. Ja, kérem, a jó válaszhoz is idő kell, no meg néhány tiszás „spiritus familiaris” jogi segítő. A tanmese, amiért Andersen, de még Benedek Elek bácsi is receptért állhatna sorban a Tisza vízgyűjtője előtt, a következőképpen rikít a Telex vörös szeplős oldalán:

Váczi nagyapja zsidó származása miatt koncentrációs táborban halt meg, amiről 82 éves, szintén zsidó édesanyja rengeteget mesélt. Elmondása szerint a horogkeresztet 2 éve (!) tetováltatta a karjára (Ezek szerint 57 éves korában. a szerk.) a felesége beleegyezésével, és emígyen indokolta: „Mélyen megérintett ez a családi dráma, és azért tetováltattam magamra a horogkeresztet, hogy soha ne felejtsem el, hogy a mocskos gyilkosok mit tettek nagyapámmal.”

A mese számomra nem ott kezdődik, hogy a család származása, benne a nagypapa sorsa csak Váczi fantáziájának szüleménye lenne, ehelyett valóban megindító dráma az övé, ugyanúgy, mint a Gulág koncentrációs lágereibe hurcolt és halálra kínzott nem zsidó nagypapáké, viszont

az indoklása, maradva a mese világánál, olyan, mintha például Jancsi és Juliska a vasorrú bábát tetováltatta volna a bal karjára, mert annyira gonosz, mocskos volt velük és soha nem akarják elfelejteni.

Ennyire hülyének ne nézze már a nyájas nagyérdeműt ez a zavaros Tisza, ráadásul saját kútfőből hadovál, manipulál és vetít, noha mostanság az a kútfő gusztustalanul eliszaposodott. Meglehet itt már a talicska, meg a kubiklapát is hasztalan. Akárcsak a suta történet utáni fenyegetőzés, amit Váczival mondatnak ki, hogy aki őt „bántja, nácizza és megpróbálja lejáratni, azt bepereli.”

Beperelhet, tegye csak nyugodtan, mert az a véleményem, akár a hús nélküli gulyás, olyan hamis a magyarázkodása, egyrészt, mert miért csak 57 éves korában tört ki rajta, egyébként jogosan a gyűlölet, másrészt pedig miért a gyűlölt címerét tetováltatja magára, hogy el ne felejtse gyűlölni. A csodálatos mesevilágból ruccanjunk vissza a valóságba. Ez annyira szűrreális, mint példának okáért, ha a nemrég elhunyt 1956-os hős, Wittner Mária a halálsoron, majd pedig a szolnoki börtönben töltött éveit követően a gyilkos kommunisták vörös csillagát tetováltatta volna a bal karjára azért, hogy el ne feledje őket gyűlölni. Nem kellett ahhoz segédanyag!

Váczi meg a Tisza olvasottságát és történelmi tisztánlátását nem bolygatva, stílszerűen hozom ide az ugyancsak focista tizenkilencszeres magyar válogatott Szűcs Sándor tragédiáját, akit először koncepciós perbe fogtak, majd 1951-ben pedig fel is akasztottak a kommunisták. Szusza Ferenc, Puskás Ferenc és Bozsik József hiába kérlelték kétségbeesetten Farkas Mihály véreskezű minisztert, barátjuknak, Sándornak közben a bitófán bevégeztetett. De egyik világhírű focistánknak vagy Szűcs Sándor hozzátartozójának sem jutott eszébe vöröscsillagot tetováltatni magára gyűlöletből. Ez akkora képtelenség, mint mondjuk egy óra alatt kettőt aludni.

Váczi uramnak, meg az őt befogadó és kimosdató tiszásainak sem ártana felébredni, mielőtt végleg belevesznek a saját meséjükbe, és liberálisan konszolidált horogkereszttel a karjukon tovább sodródnak lefelé a szennyes folyamon.

A másik opció: hősünk tényleg letette a poharat?