Nem elég a koronavírus, a választási kampányt még kezdete előtt háborúvá gerjesztette az ellenzék. Végre sikerült úgy-ahogy összefogniuk, ez megrészegítette őket. Begerjedtek, megvadultak. Alkotmányfölrúgással, börtönbüntetéssel, gazdasági büntető hadjárattal fenyegetőznek. Brüsszelben fúrják az EU-s pénz kifizetését.

Hirdetés

Inkább vesszen az ország a Fidesszel együtt, nekik jó lesz a romokon is a semmittevés. Ehhez értenek. Annyira ügyebügyék, hogy még ezt az összefogást is Orbán Viktornak köszönhetik. Az iránta érzett gyűlölet sarkantyúzta ki belőlük. Félnek tőle. Irigy maguktehetetlenek, nem tudnak mit kezdeni Orbán nagy formátumú személyiségével, fölfokozott cselekvőképességével, alkotni tudásával. Nem maradt más hátra, mint a gyűlöletből fakadó elvtelen összefogás. Valamiféle eszme, méltánylandó értékrend köré képtelenek tömörülni, mert az talán nincs is nekik. Eszmepótléknak kitalálták tehát az Orbán-gyűlöletet. A megtépázott, meghamisított, megnyomorított liberalizmus szövetségre lépett a kvázi nácizmussal, a világ proletárjai egyesüljetek a globális nagytőkével. Fokozza a káoszt, hogy az ellenzék vegyes társadalmi csoportokból áll össze. Lényegében öt alkotó tényezőből. Egy: Lejáratott, mihaszna politikusokból. Gyurcsányból, aki gorombáskodik az utca emberével, a primitív Varjuból, Komjáthiból. Kettő: Zöldfülű, lihegő, hebrencs törtetőkből, mint amilyen Fekete-Győr András. A verőlegénykedő Jakabbal. Három: Civil környezetből, Magyar Györgytől Dávid Ferencig. A paragrafusrágcsáló ügyvéd és az ősz hajú szeladon, a nagyképű fontosonc gazdasági okoskodásaival. Mind a kettő unalmas. Az őskorból visszamaradt előembert, a kommunista hordalékot nem is említem, a piros melegítős majmot (a parlamentben!) mellén a kalapácsos emberrel. Fölfogják ennek a megjelenésnek a mérhetetlen együgyűségét? A XXI. században az 1917-es moszkovita népirtó mozgalom jelképével az 1919-es Tanácsköztársaságból.

Az ellenzék negyedik alkotóeleme a média. A legfontosabb, hiszen a média csinálja az ellenzéket, s nem az ellenzék a médiát. Mert ez utóbbi az okos, a tehetséges. A riporterek, a műsorkészítők. Rónai Egontól Lampé Ágnesig, Krug Emiliától Szöllősi Györgyiig. Ők azonban hiába jók, ha a nyersanyag selejtes. Az ellenzék tehetséges része visszavonult. Schiffer András, a Hegedűs házaspár, korábban Schmuck Andor. Hiller és Ungár nem érzi, hogy nem közéjük való, mármint az ellenzékbe?

Van ugyan néhány érdekes figura Hont Andrástól Puzsérig. Nem tudom, hányadán legyek velük. Hont okos, kimért, megfontolt az ötökkel együtt. Konok Péter is meghiggadt korábbi énjéhez viszonyítva, Ceglédi Zoltán nemkülönben. De Puzsér a régi, robbanékony, rendhagyó jelenség maradt. A legkarakterisztikusabb személyiség az egész ellenzéki médiában. Elképesztően kacskaringós pályát járt be az elmúlt tizenöt-húsz évben. Pártállás nélkül a színvonaltalanság gúnyolódó ostorozója. Szinte nem is politikai ellenfelekre vadászik, inkább az emberi gyöngeségre, hitványságra. Az ő palettáján majdhogynem több az ellenzéki, mint a kormányközeli. Föltűnően szenvedélyes, gyakran megvetéstől fölfűtött celebvadász, miközben már-már ő is celebnek látszik. Van, akinek a szemében nagypofájú megmondóember, akinek az igazságosztás (még ha téved is) fontosabb, mint a pártállás. Szórakoztatóbb, élvezetesebb, blikkfangosabb még Tamás Gáspár Miklósnál is.

Az ellenzék ötödik hadi területe, mondhatni talán, a „hadtáp”, a rádiók és a tévék betelefonálós műsorai. Az istenadta nép megszólal a nagy nyilvánosság előtt. És megmondja a tutit. Ez a mindennapos sorozatos műsor a hazai ellenzék színvonaltalanságát leplezi le. Ostobaság, tudatlanság, műveletlenség, gyűlölködés tombol e műsorban előre jelezve, mi vár rád, magyar, ha győz ez a társaság. Hála a baloldali médiának, megmutatja általuk a balliberális oldal igazi arculatát. Intő jel!

Korábban írtuk