Hiszti
Korunk egyik legidegesítőbb viselkedésmintája az úgynevezett lázadás. Ez nem az a helyzet, amikor történelmi időkben a társadalom sanyargattatásaival szemben valaki felemelte a szavát, vagy esetleg tömeges megmozdulásokra került sor.
A történelmi korokban ez oly esetekben fordult elő, amikor az adószedő az utolsó falatot is elvitte, és mellé megerőszakolta a feleséged, fölgyújtotta a házad. Vagy ha az életed múlott rajta. De ma ez egy XX. századból itt maradt, lejárt szavatosságú póz. Noha már a XX. század második felében is jó dolgában csinálta a 68-as ifjúság, de még volt némi tétje. Kicsapták a suliból, kibeszélte a család. De ma ez már csak tét nélküli nyafogás.
„Ez a film azért jó, mert legalább lázad.” „Ez a zenekar lázadó!” (Mondja valami kifestett liba egy vetélkedőben egy kamerák előtt playbacket nyomó zeneipari termékre.) „Lázadj te is!” Mintha ez érték lenne. Holott ez az éretlen kamasz, sőt, kisgyerek szintje. Zolika, edd meg a spenótot. Nem eszem!
Van valami instás liba, aki lázadt a koronavírus ellen, mégpedig azzal, hogy megnyalta egy repülőn a WC-ülőkét. „A fiatal szőke influenszer, Ava Louise kezdte megelégelni, hogy szinte minden a koronavírussal van tele, így megpróbálta felvenni a kesztyűt a megélhetését veszélyeztető vírussal szemben.” Szóval mert nem vele foglalkoztak. Mint Zolika, amikor földhöz vágja dömperét, s dobbant: nem!
De az ellenzék ugyanezt csinálja. A kormány bármit tesz, sose jó. Miért így, miért akkor, s miért nem ekkor? Egy rakás hisztiző óvodás. A járványt gyakorlatilag arra használják, hogy elültessék olvasóik agyába: Orbán nem azt, nem úgy és nem akkor teszi, mint kéne. Ha teszi, ne tegye, ha nem teszi, tegye. Az Index kérdése az Operatív Törzs sajtótájékoztatóján, amikor bejelentették, hogy az idősek 9 és 12 között hagyják el lehetőleg a lakás: „Mi van, ha a nyugdíjasok összetorlódnak?” Kész.
Nemsokára olyan kihívások elé nézünk, hogy ezt nem engedhetjük meg magunknak. Szóval, ideje sürgősen felnőni.