Hirdetés

Annyiszor írtunk már az ellenzék gátlástalanságáról és elképesztő Fidesz-fóbiájáról az elmúlt években, hogy az már szinte unalmas. Most viszont kijelenthetjük, hogy a kormányellenes moslékkoalíció szintet lépett aljasságban. Nem is egyet.

Mint ismeretes, a kormány pénteken este benyújtotta az Országgyűlésnek a koronavírus elleni védekezésről szóló törvényjavaslatot. A jogszabály célja, hogy a kabinet által az előző időszakban meghozott intézkedéseket a parlament is megerősítse, valamint felhatalmazást adjon a további, a járvány elleni küzdelemhez szükséges lépések megtételére. Egyszerűbben fogalmazva: mivel a járvány alakulása világszerte, így hazánkban is kiszámíthatatlan, minden bizonnyal a következő hetekben is szükség lesz gyors és különleges megoldásokra. Ilyenkor nincs idő arra, hogy egy-egy javaslat végigfusson különböző parlamenti bizottságokon, majd vitázzon róla az Országgyűlés: veszélyhelyzetben ezért a kormány olyan rendeleteket alkothat és léptethet azonnal hatályba, amelyek révén lényegében rögtön reagálni tud az aktuális fejleményekre. Ez pedig nem Orbán Viktor, a kormány vagy a Fidesz érdeke – hanem mindannyiunké. És akkor arról a sajnos egyáltalán nem irreális lehetőségről még nem is beszéltünk, hogy mi történik akkor, ha nem lehet biztosítani a parlamenti határozatképességet, mert ugye a képviselők sem védettek a betegségtől…

Tegyük hozzá azt is, a kormány természetesen veszélyhelyzetben sem tehet meg mindent. Alaptörvénynek ellentmondó szabályok, rendeletek még különleges jogrendben sem hozhatók. Az Alkotmánybíróság ilyenkor is működik, és megsemmisítheti a problémásnak ítélt rendelkezést. S ahogy Orbán Balázs, a Miniszterelnökség miniszterhelyettese írta egy véleménycikkében: a veszélyhelyzet nem tarthat tovább annál, ameddig feltétlenül szükséges, és olyan szabályok megalkotására nem kerülhet sor, amelyek a veszély elhárításához nem szükségesek, illetve azzal nem arányosak.

Ehhez a törvényjavaslathoz kérték tehát az ellenzék támogatását a kormánypártok, mert bár a jogszabály elfogadásához elég a kétharmad, ahhoz azonban, hogy a Ház a lehető leghamarabb, március 24-én szavazhasson róla, négyötödös hozzájárulás kellett volna. Ám hiába fut versenyt az idővel az egész világ, az állampolgárság szerint magyar ellenzéki politikusok még ilyenkor sem tudnak kibújni a bőrükből.

Szél Bernadett például már a javaslat benyújtása előtt aggodalmaskodott, azt írta, felmerül a kérdés, milyen szerepe maradna egy képviselőnek, ha az Országgyűlés bizonytalan ideig nem működik, tehát „törvényalkotóként nem tud működni, véleményalkotási és ellenőrzési jogait pedig gyakorlatilag elvonják, holott a kormány minden körülmények között az Országgyűlés alá rendelten kell hogy működjön, és nem fordítva”. A szocialista párt szombaton este közölte, hogy nem szavazzák meg „Orbán tejhatalmát” (nem elírás! – bő 12 órán keresztül a TEJHATALOM szó szerepelt a párt honlapján), „az MSZP nem lesz partner abban, hogy segítséget nyújtson egy olyan törvény elfogadásához, amely határozatlan időre kiszolgáltatná Magyarországot, a magyar embereket Orbán Viktor szeszélyeinek”. Az LMP is közölte, hogy nem adhatnak „biankó csekket a kormánynak, törvényben kell rögzíteni a rendeleti kormányzás időtartamát” – mintha a járvány végét bárki meg tudná tippelni… A DK pedig négypontos ultimátumot adott a kormánynak, egyebek mellett azt követelve, hogy az Országgyűlés 15 naponként vizsgálja felül a felhatalmazást, és közölték azt is, hogy nem tudnak olyan büntetőjogi szabályozást támogatni, ami „korlátozná a sajtószabadságot és megpróbálná elhallgattatni a független sajtót” – ilyen terve természetesen a kormánynak sem volt, úgyhogy ez is jókora csúsztatás. A csúcsot (vagy mélypontot) azonban alighanem Kész Zoltán korábbi képviselő Facebook-bejegyzése jelentette: „Kedden, március 24-én 1933-ra emlékezünk, amikor is Adolf Hitler rendkívüli felhatalmazással diktatórikus teljhatalmat szavaztatott meg magának. Remélem, jövő hét kedden, március 24-én, amikor a parlament szavazni akar Orbán Viktor rendkívüli felhatalmazásáról, a magyar ellenzék napirend előtt megemlékezik erről az eseményről.”

A magyarországi ellenzéknek vannak nehezen megbocsátható bűnei. Ide sorolhatjuk a migránsválság legnehezebb időszakában tanúsított magatartásukat, hazánk feljelentgetését külföldön, vagy éppen a Magyarország számára számtalan előnnyel kecsegtető budapesti olimpiarendezés megfúrását is. De hogy az elmúlt száz év legsúlyosabb világjárványa idején sem képesek úrrá lenni saját frusztrációjukon és Fidesz-fóbiájukon, az még őket jól ismerve is egészen elképesztő és szomorú.