Hogy ki lenne jó elnök. Erről mellesleg a választópolgároknak kéne dönteni, de őket a négyigenes össznépi átverés óta a kutya sem kérdezi meg. És ha mégis, inkább ne kérdezte volna. December ötödikére gondolunk. Mert nem kérdezte meg senki azt sem, hogy kell-e a jó öreg, toldozott-foldozott sztálinista alkotmányunk felülírása egy internacionalista alkotmánnyal. Az istenadta nép úgy, ahogy van, őszintén szólva még életében nem látta, hírből sem ismeri azt az uniós alapokmányt, amit mellesleg nagy szótöbbséggel a lelkes magyar Országgyűlés már rég elfogadott. A franciák meg most szépen elbuktattak.

Úgy van ez tizenöt éve, hogy hülyének nézik a választópolgárt. A tisztelt politikusok egymás hasát fogdossák a Parlamentben, úgy nevetnek az ő választóikon. Mert amiben nekik kéne a felelősséget vállalva dönteniük, azt áthárítják a buta népre, és közben még jól át is verik.

Mit mondtak a csatlakozásról? Akarsz, te hülye, sültgalambot? Igen. Akarsz ingyensütit Bécsből? Igen!… És összejött. Ezt követte az állampolgárságos játék. Akarsz, te hülye, osztozni a sültgalambon? Nem. Akarsz adni a sütiből másnak? Nem!… És nem jött össze.

Egyszer egy rádióműsorban azt mondta valaki, hogy a magyarok buták, mert az Európai Unió alkotmányában valahol a vége felé, alul apró betűvel szedve ott van, hogy az elkövetkező húsz évben minden magyar állampolgárnak 69 éves koráig kell dolgoznia a nyugdíjért és ezt követően a mindenkori román minimálnyugdíj kétharmadára lesz csak jogosult. A riporter kétkedésére az illető közölte, hogy ez semmi, mert az is benne van, hogy ötven éven belül minden magyart kitelepítenek a Kárpát-medencéből Madagaszkár szigetére, és aki nem fér el, annak körbe-körbe kell úszkálnia a sziget körül. Magyarországból pedig sportcentrum lesz.

A riporter nem akarta elhinni. Erre megkérdezte az ember a rádióban, hogy olvasta-e a riporter az uniós alkotmány szövegét? Nem olvasta, ismerte el a riporter. Hát akkor benne van. Vagy ez, vagy más.

Hogy ki lenne jó elnök. Baloldali körökben felrepítettek egy léggömböt. Az volt ráírva: Nagykoalíció. Előbb Csintalan Sándor vetette fel, utána Berecz János. Utóbbi szerint lényegében véve az SZDSZ ellenében kéne a szövetséget megkötni. Mintha a Vörös Csepel vezetné a harcot megint. Csak most nem a Váci út felelt neki, hanem a Mérleg utca. Hirtelen felbukkant húsz liberális közéleti személyiség, akik sietve felengedtek egy másik léggömböt. Erre meg az van írva: Kiskoalíció. Hogy a szabaddemokraták szerint is Sólyom László legyen az elnök, mert ha a Fidesz és az SZDSZ együtt szavaz, Szili elbukik és Sólyom László befut.

Hogy ki lenne jó elnök. Szögezzük le, Sólyom László jó elnök lenne. Emberi, szakmai erényei erre tökéletesen alkalmassá teszik. Sólyom László már bizonyított. Éppen ezért bizonyosak lehetünk abban, hogy személyes sorsát nem ezen értékei, hanem olyan politikai megfontolások döntik el, amelyeket a szavazópolgárok éppen úgy nem tudnak befolyásolni, ahogy az uniós alkotmányt sem tudták.

Hát nézzük csak, hogy ki lenne jó elnök. Az elnök mifelénk afféle demokratikus vészfék. Ha minden jól megy, szinte semmi dolga nincsen. Jár-kel a szép ruhájában, integet, kitüntet, kinevez, különféle helyeket megtisztel a látogatásával. Demokratikus vészhelyzet idején azonban csikorogva behúz és megállítja az államgépezetet. Például, ha választási csalást észlel, azt mondja, ácsi, nem írok alá. Vagy ha olyan törvényt tolnak az orra alá, ami veszélyes, akkor csak gondolkodik, gondolkodik, egészen addig gondolkodik, ameddig akar, amíg a vész el nem múlik.

Szerintem ilyen a jó elnök. Sólyom László erre tökéletesen alkalmas lenne, ha a politikai helyzet ezt neki megengedné. Éppen ezért vagyunk már megint nehéz helyzetben. Mert a dolgok, bár a mi sorsunkat is érinti a döntés, már megint nem tőlünk függenek. Hanem másoktól.

Ami pedig a francia népszavazást illeti, az a legszomorúbb az egészben, hogy Ön, Tisztelt Olvasó, nem tudja, hogy sírjon-e vagy nevessen. Életében nem látta az unió alkotmányát. Igaz?