Hirdetés

Tolna vármegye 2-es számú választókerületében, ahogy Orbán Viktor miniszterelnök találóan megjegyezte, megtörtént az előre hozott választás, és a kormánypártok jelöltje 64 százalékos támogatást elérve, látványos győzelmet aratott. Érdektelen, hogy a durván 33,5 százalékos részvételi arány egy időközi választáson sok-e vagy kevés, mert ahhoz elegendően sokan voltak, hogy a tendencia világossá váljon. Ez pedig azt mutatja, hogy a fájdalmasan korán elveszített Potápi Árpád János által hagyott űrt Csibi Krisztina betöltötte a Tolna vármegyei választók szívében. Sőt, egy kicsit még nagyra becsült elődjénél is jobban szerepelt.

Hiba volna azonban azon élcelődni, hogy akkor most mennyit apadt a Tisza, mert ez a választás nem arról szólt, hogy kit miért nem szeret a Tolna vármegyei publikum, hanem arról, hogy egy köztudottan jobboldali közösség megnyugtató választ adott arra vonatkozóan, hogy ha szólítja a kötelesség, akkor igenis megy és bevégzi küldetését. Ellenzéki politikusok és elemzők persze igyekeznek azzal nyugtatgatni magukat, hogy hát nem volt százszázalékos a részvételi arány, és ki tudja, akik otthon maradtak, vajon kire szavaztak volna, és persze álmodoznak arról, hogy a nem szavazó 65,5 százalék szinte biztosan rájuk és csakis őrájuk szavazott volna.

Volna, volna, volna… Hagyjuk meg az álmodozást a veszteseknek, akik közül a Mi Hazánk jelöltje, Dúró Dóra a maga 19 százalékos eredményével bizonyos értelemben győztesnek tekintheti magát, hiszen az ellenzéki térfél következő versenyzője, a DK-s Takács László csak 11 százalékos eredményt ért el, bár ennek a DK most nagyon örül, mert az utóbbi hónapok hisztériafesztiválja egy kicsit elhalványította a Gyurcsány-párt képét, de most büszkén hirdetik, hogy íme, itt vannak, versenyben vannak és igenis ők lesznek újra az ellenzék meghatározó ereje. Vagy nem. De ez legyen az ő gondjuk.

Törődjünk inkább a magunk dolgával. Egészen bizonyosak lehetünk abban, hogy Csibi Krisztina nem azért nyert, mert olyan hatásosan ócsárolta az ellenzéki oldal egyik-másik szereplőjét, hanem azért, mert kiállásával, szavaival, programjával világossá tette a választók előtt, hogy nem csupán akar, de képes is Potápi Árpád János képviselői küldetését folytatni. Ha úgy tetszik – és ezt nem árt újra és újra hangsúlyozni –, a Fidesz–KDNP legújabb választási győzelme ismét a „szeretet és összefogás” szellemében fogant. A pátria és annak lakói iránti szeretetnek és az értük vállalt felelősségnek volt köszönhető. Hogy még pontosabban fogalmazzunk, Tolna vármegye 2-es számú választókerületében, Alsó- és Felsőnána, Bonyhád, Dalmand, Dombóvár, Döbrököz, Grábóc, Gyulaj, Kakasd, Koppányszántó, Újireg, Varsád és a többi település lakói nem valami ellen, hanem valami és valaki mellett szavaztak ezúttal is. Bizony, 64 százalékos arányban.

Korábban írtuk

Tanult kollégáim itt, a jobboldali médiában hatalmas élvezettel püfölik az ellenzéki Paprika Jancsit, nincs nap, nincs óra, talán még fertályóra sincs, hogy ne rúgna bele valaki ebbe a félnótásba abban a reményben, hogy most aztán már mindenki látja, hogy ez a Paprika Jancsi, ez mennyire nem alkalmas arra, hogy bárki is komolyan vegye őkelmét. Hát ha örömüket lelik ebben, tegyék, végtére is az élet célja nem a szenvedés, hanem a jókedv. Szeretném azonban felhívni a figyelmüket Tolna vármegye 2-es számú választókerületére, ahol nem a gúny, hanem a szeretet és az összefogás ereje hozott diadalt.