Három évtized telt el a rendszerváltozás óta. Az úgynevezett rendszerváltó pártok elenyésztek. Lakitelekisátor-eredetű csak az MDF volt, a Magyar Demokrata Fórum, s java politikusait átvette a Fidesz. Az SZDSZ volt a másik váltópárt, igazi liberális eszmékkel, szellemileg színvonalas pártvezetéssel.

Hirdetés

Az is fölmorzsolódott, ám mintha tovább élne foszlányaiban, de eltorzultan. A mai liberálisok meg sem közelítik az övékéit, csak öntelt pimaszságukban, amit tudatlanságuk táplál; tolakodó erőszakosságukban, totá­lis hatalomvágyukban, nemzetietlen korlátoltságukban sem emlékeztetnek igazában a nagy elődökre. Inkább karikatúrái az ősi, Kis János-i liberalizmusnak. Az MSZP még csak nem is szociáldemokrata jellegű, zagyva konglomerátum. Egyedül Thürmer pártja az igazi baloldali kommunista párt, de nem életképes. Az MSZP kétfelé szakadt, a DK még működik, de magára öltötte a liberálisok elrongyolódott, voltaképpen álruha gúnyáját. Elvtelenül a szélsőjobbal is lepaktált, amiért Gyurcsány meakulpázott ugyan, de a hatalomért meztelencsigaként telekússza-nyáladdza a politikai pincevilágot.

De mi történt a „sátorral”?

A lakiteleki sátor szimbólummá jegecesedett. Hatásában, szellemében jóval túlterjeszkedve a Lezsák-tanyán. A Hungarikum Ligetben él tovább. Valaki azt mondta, hogy valóságos „városállam” lett belőle. Ez persze költői túlzás, semmiképp sem hasonlítható a középkori vagy újkori olasz, német városállamokhoz, de Andorrához, San Marinóhoz sem. Valamiképp azonban önálló, s majdnem önellátó, rendkívül sok tevékenységgel. Fő jellemzője a szakadatlan fejlődés és tevékenységének a kibővülése. Az eredeti sátor eszméjének a kiteljesítése, azaz az összmagyarság értékeinek a megőrzése. A trianoni határokon kívül a magyarmentés, a magyar értékek módszeres föltárása, a nemzettudat erősítése a túlélés érdekében. Ennek érdekében működteti a lakiteleki Népfőiskolát.

Elképesztőnek tartom, hogy a legtöbb ellenzéki párttilinkó teljesen értetlenül, netán közömbösen viseltetik honfitársaink sorsa iránt. (Kivétel az LMP.) És ebben megint a DK és a Momentum vezéralakjai járnak az élen. Gonosz majomkák. A Lakitelek Népfőiskola páratlan előzményekre hagyatkozhat. Szabó Zoltán, Újszászy Kálmán, Rácz István közreműködésével tizenkét évig élt és virágzott a sárospataki népfőiskola, de a sorra megalakuló intézményekben tartott előadást Móricz Zsigmond és Németh László is. A szándék a falusi ifjúság önművelésre ösztönzése, a keresztény szellemi, erkölcsi nevelésre és a nemzettudat erősítésére irányult. Nem nehéz fölismerni, hogy a trianoni trauma okozta sebek behegesztése, a vereség miatt érzett pesszimizmus és enerváltság fölszámolása volt a cél. A mozgalom vezetői elsősorban a parasztságban, a vidéki emberekben látták az országmentő erőt, és bentlakásos tanfolyamokkal is iparkodtak céljukat megvalósítani. Természetes, hogy ezt a mozgalmat 1945 után a lényegükben destruktív kommunisták azonnal fölszámolták.

Napjainkban ismét éledezik a népfőiskolai kultúra, mindenekelőtt a Hungarikum Ligetben. Ezt is a közszükséglet hozta létre. Mert még mindig virulnak az internacionalizmusból, a liberalizmusból fakadó nemzetellenes ideológiák. Politikai erővé szervezetten, sőt parlamenti pártokká erősödve. Ezekre a választ azonban nem valami aktuális purparléban adja meg Lakitelek, sőt egyáltalán nem aktuálpolitizál. A mindennapok csetepatéitól messze távolodva tartós értékteremtésre törekszik. Voltaképpen észre sem veszi a pályájuk delén túlhaladó, leépült agyú, méltóságoskodó vagy utcagyerek viselkedésű hülyöncöket, a piros melegítős „képviselőt”, mellén a 19-es jelképes sarlós-kalapácsos embert viselő dagadt majmot.

Istenem! Hová züllött a magyar ellenzék! De hagyjuk ezt, és összpontosítsunk azokra a Hungarikum ligetiekre, akik értékeket termelnek, és magyar lelkeket mentenek meg az Adriától a Kárpátokig!

(Folytatjuk.)

Korábban írtuk