Hungarikum Liget 4.
A Lakitelek Népfőiskola fontos tevékenysége tehát az elszakított magyar területek értékeinek föltárása, az ottani magyarok nemzettudatának erősítése. Minden tájegységet, amelyet a lakitelekiek külső segítőkkel (helybéliekkel) föltártak, nincs módom ismertetni, de ízelítőül egy-kettőt kiragadok közülük.
Kezdem a Szerémséggel. A Római Birodalom részeként Sirmiumnak nevezték. Gyanítom, hogy a magyar név ebből ered. Megjegyzendő epizód történelméből, hogy Probus római császár Itália területén kívül itt engedélyezte először a szőlőtermesztést. A magyar időkben a szerémségi bor hírneve a tokajival vetekedett. A török megszállás pusztította el ezt a déli magyar borkultúrát. Ahogyan a magyar lakosságot is. Az eredetileg túlnyomó részben magyarlakta területet elnéptelenítette a török uralom. Később szerbek, horvátok telepítették újra. A szerbek (mintegy 250 ezer), a horvátok, a szlovákok és a cigányok után a magyarok lélekszáma következik 3970 fővel. Megjegyzem, a szerb oldalon a többségin kívül mindegyik nemzetiség tízezer fő alatti, s talán ez is segíthette az elenyészően kisszámú magyar diaszpóra megmaradását, mert esetleg nem szúrt szemet a hatalomnak.
A Szerémség a török megszállás előtt szerves része volt Nagy-Magyarországnak, erre utalhat az 1522. évi tizedlajstrom is, amely 77 olyan szegedi bortermelőt említ meg, akinek a Szerémségben szőleje volt. Sőt, a szőlővesszőt a Szerémségből hozták a Tiszatájra a Szeged környéki bortermelők. Gazdaságilag is szerves egységet alkottak tehát a történelmi ország részei. A magyarság pusztulásában döntő szerepe volt a török népirtásnak, majd az utána betelepültekből alakuló Szerb–Horvát–Szlovén Királyság elnyomó iskolapolitikájának. 1914-ben még a Julián Egyesület tizennégy katolikus és hat református iskolát tartott fönn ötvenegy tanárral és ezer diákkal. A közoktatást azonban 1920 után megnyomorították. 1945 után tovább folytatták a magyar nyelvű oktatás pusztítását. 1978-ban megszűnt az anyanyelvi oktatás Maradékon is, a szerémségi magyarság fellegvárában!
1997-ben jelentek meg először a maradékiak a Muzslyán megrendezett XXI. Durindón, a vajdasági magyarok népzenei hagyományőrző seregszemléjén. Ki gondolná, hogy ezek a népzenei és népi táncos összejövetelek a magyarság megmaradásának a sorsdöntő eszközeivé váltak, amit azért fontos megjegyeznünk, mert a Lakitelek Népfőiskola kultuszt teremtett az elszakított területeken a népzene és a népi kultúra terjesztésében és fölélesztésében, Lezsákné Sütő Gabriella hatásos közreműködésével.
Dudás Károly a 7 Nap című újságban így írt az összejövetelről: „Maga a rendezvény egyébként ezúttal is csodálatos volt, még ha fárasztó is – valóban megmaradási szándékunk és esélyünk fényes bizonyítéka. A sokak által véglegesen leírt maradékiak megjelenése valóságos csoda. Erőt adó és hitet erősítő isteni csoda.”
Ezután 2000 februárjában Berta Zoltán borpincéjében megalakult a Vajdasági Magyar Szövetség helyi szervezete, „tízvalahány bátor ember” jóvoltából. A 2000-es években sorra jöttek létre a VMSZ szervezetei a magyarlakta vidékeken, s ez tette lehetővé, hogy a Szerémség a VMSZ önálló körzetévé váljon. Berta Zoltán véleménye szerint ékes bizonyítéka a szerémségi magyar szórvány megmaradni akarásának a Maradékon épült óvoda – anyaországi támogatással. A szerémségi szórványmagyarok elhagyatottságuk ellenére is megőrzött jövőbeli reménysége. Ugyancsak ő írja, hogy az utóbbi tíz évben, vagyis napjainkban komoly anyagi támogatást kapott a maradéki magyar közösség.
„Minderre nagy szükség is volt ebben a szórványok szórványának nevezett Szerémségben, hiszen támogatás nélkül elképzelhetetlen lenne a [magyar] jövő.”
Ebből a látószögből kell megítélni a Lakitelek Népfőiskola, sőt az egész Tisza menti „városállam” határokon túli misszióját és egyben jelentőségét is. A magyarság megmaradásának a szemszögéből. Ahogyan hajdan komoly jelentősége volt (a török előtti időkben) a szegediek odakötődésének gazdasági okokból, rendkívül fontos most a lakitelekiek kapcsolatteremtése, szereplése és jelenléte a határokon túl.
(Folytatjuk.)