Hirdetés

A naiv ember azt hihetné, hogy a kijárási korlátozás, a bezártság és az ezzel járó számtalan macera csökkenti az élet lüktetését. Ilyen visszafogott, sőt visszafojtott életvitel mellett nem tud kiteljesedni az élet vad körforgása, buja gazdagsága. Mekkora tévedés! Ahogy a mondás is tartja: dobd ki a természetet az ajtón, és visszamászik az ablakon. (Hogyan is gondolhattuk, hogy nem így lesz?)

Ha már itt tartunk: bujaság. A csábosságnak, a kelletésnek, titkos – olykor hátsó – gondolatok ébresztésének ezerféle fajtáját, módját és praktikáját ismeri a történelem. Csipkék itt, csipkék ott, előbukkanó vállak, csupaszon hagyott hátak, dekoltázsok, kivillanó bokák és szűk, feszülős nadrágok, melyek többet sejtetnek azzal, ami nem látszik, mint azzal, ami kinn van. Sőt, utóbbi években már nem is kell sejtetni, mert a térd és comb körüli szakadások a nadrágon sejtelmes rálátást nyújtanak a viselő idomaira.

Korábban írtuk

Honnan jut mindez eszembe? Könyörgöm, hát honnan nem? Árad mindenhonnan. Hirdetésekből, hírösszefoglalókból, közösségi oldalakról és élőben, a BKV járatain meg az élelmiszerboltokban. Ott van mindenhol, kérem. Igen, a maszkok!

El kell fedni az arcot? Hát jó, akkor majd véletlen elhúzzuk. Véletlenül vagy szándékosan? Ki tudja! Lényeg, hogy látom: új szokás jött divatba. Az állon felejtett maszk!

Ül az illető a buszon, nyomkodja a telefonját, és a maszk úgy csúszik le az álla alá, úgy hagyja pőrén a száj és az orr vonalát, ahogy az eltépett nadrág a térdet vagy a túlzottan rövid szoknya a combot. Illetlen? Igen. De van, akit ez nem zavar. Van, akit semmi nem zavar, ha a buja vágyak felkorbácsolása a cél.

A társadalom züllik! Olyankor már a fél buszjárat így viseli! O tempora, o mores!

Aztán persze lehet, hogy ez egészen másról szól, és az emberek nem ezért teszik mindezt, hanem pusztán csak lustaságból, kényelemből és trehányságból – nos, ebben az esetben elnézésüket kérem, és írják mindezt az okfejtést a bezártság okozta képzelődés számlájára.