Hirdetés

Baráti és üzleti látogatáson hazánkban járt ifjabb Donald Trump, az amerikai elnök legidősebb fia, aki elismert üzletemberként a családnevével üzletel. Más szóval Don Jr. az apja „Amerikájának »párhuzamos« gazdaságában hajszolja a profitot”, pénzre váltva a MAGA szlogent. (Donald Trump Jr. has big plans for monetizing MAGA, bloomberg.com, 2025.03.10.) A szavaira éhes magyar üzletemberek előtt tartott korszakos jelentőségű előadásában egyéb „bölcsességek” mellett azt is kijelentette, hogy „Kína jobban függ az amerikai vásárlóerőtől, mint fordítva”. Ezzel csak a bibi, hogy pont az ellenkezője igaz. Kína valójában nagyon kevéssé függ az USA-ba irányuló exporttól, amely a GDP-je kevesebb mint 3 százalékának felel meg, és ennek túlnyomó többsége nem kínai termék, hanem Kínában gyártott amerikai produktum: iPhone, Dell számítógépek, Nike cipők stb. Egy iPhone esetében például a költségek kevesebb mint 2 százaléka jut a kínai munkásoknak, akik a telefont készítik, és összességében az Apple kb. 58,5 százalékos bruttó árrést ér el a telefonjain. Tehát kinek árt jobban, ha megszakad az ellátási lánc: Kínának vagy az USA-nak? Az export persze Kínából megy az USA-ba, de az érték többségét az USA kapja, és ezért elsősorban az amerikai érték károsodik, amikor megszakad ez a kereskedelmi kapcsolat.

Idén az új vámok a GDP növekedésének 0,5 százalékába kerülnek Kínának, miközben a gazdasága még mindig 4 százalékkal nő. (Wall Street starts to cut China growth forecasts as trade tensions with U.S. escalate, cnbc.com, 2025.04.08.) Eközben 45 százalékos esély van rá, hogy a vámok nyomán az USA recesszióba kerüljön és alig fél százalékos GDP-növekedést produkáljon, míg korábban, még Trump vámháborúja előtt elvileg „egy újabb szilárd év” gazdasági bővülése várt rá 2,5 százalékos GDP-növekedéssel. (Chances of U.S. Recession Have Risen to 45%, Goldman Sachs Says, wsj.com, 2025.04.08.) Más szóval, a Goldman Sachs – amelyet nem lehet a „kommunista Kína” javára való elfogultsággal vádolni – úgy véli, hogy a vámok Kínának a GDP fél, az USA-nak pedig a két százalékába kerülnek, vagyis az USA-t négyszer jobban sújtják! Ez leginkább azért van így, mert az USA sokkal jobban függ Kínától, mint fordítva. Nemcsak az iPhone vagy a Nike cipők vásárlói fognak „szenvedni”, hanem az egész amerikai ellátási lánc. Trump folyton azt hajtogatja, hogy az import rossz, hogy az USA-nak önellátónak kell lennie és mindent otthon kell gyártania, de az amerikai gyártók országos szövetsége szerint az USA-ba importált áruk hihetetlen 56 százaléka valójában gyártási input, és ennek nagy része Kínából származik. Hogyan fejlesztheti az USA a hazai feldolgozóipart, ha valóban ez a cél, miközben elzárkózik a feldolgozóipari inputoktól? Bárki, akinek van egy csepp józan esze, láthatja, hogy ez a logika abszurd.

Nem csoda, hogy a nyugati gazdasági szaksajtó egyáltalán nem optimista az USA nyerési esélyeit illetően. „Kína kereskedelmi háborús befolyása az USA fölött egyre világosabbá válik.” (China’s trade war leverage over US becomes clearer, bloomberg.com, 2025.04.04.) „Kína jó helyzetben van ahhoz, hogy átvészelje Trump kereskedelmi háborúját. Az öt éve tartó exportellenőrzés segített neki abban, hogy nagyon jól tudjon dolgokat gyártani amerikai technológia nélkül.” (China is well positioned to weather Trump’s trade war. Five years of export controls have helped it get very good at making things without American technology, ft.com, 2025.04.13.) Mindent egybevetve, a történelem valószínűleg úgy fogja feljegyezni ezt a pillanatot, mint Amerika hanyatlásának egy újabb kulcsfontosságú eseményét, amikor szándékosan aláásta saját gazdasági előnyeit.

Helyzetét súlyosbítja, hogy más nemzetek, amelyek figyelik Trump önző és durva „Amerika az első, gyere és nyald ki a seggem” retorikáját, valószínűleg felgyorsítják saját erőfeszítéseiket az Egyesült Államokkal szembeni gazdasági kitettségük csökkentésére. Ez majdnem olyan, mint egy görög tragédia a sors elkerülhetetlenségéről: minden figyelmeztetés és előjel ellenére a főszereplő meg van győződve kivételes sorsáról, csakhogy későn jön rá, hogy a dominancia megőrzésére tett kétségbeesett kísérletei maguk voltak a megjósolt eszközök a vesztére. Jelenleg Kína 120 ország legnagyobb kereskedelmi partnere. Tehát ha pusztán jóléti alapon kell választani, többet veszíthetsz azzal, ha megszakítod a kapcsolatodat azzal az országgal, amelyik a legnagyobb kereskedelmi partnered, mint azzal, amelyik nem az. A jövőre nézve Kína sokkal gyorsabban növekszik, mint az USA, ami több gazdasági lehetőséget jelent. Csak ebben az évben, még ha négy százalékkal nő is, 800 milliárd dollárt ad hozzá a világgazdasághoz. Az USA viszont legfeljebb fél százalékkal fog növekedni, ami azt jelenti, hogy mindössze 140 milliárd dollárral járul hozzá a világgazdasághoz, vagyis majdnem hatszor kevesebbel, mint Kína. A legtöbb országot taszítja Trump „Amerika az első” egoista elképzelése a nemzetközi kapcsolatokról és az egyoldalú kényszerítő eszközök kiszámíthatatlan használata, hogy elérje az akaratát. A legkevésbé sem vonzó számukra egy olyan globális rendhez vagy geopolitikai blokkhoz csatlakozni, ahol az USA még nagyobb hatalommal bír.

Korábban írtuk

Summa summarum: Kína építkezik, az USA bombáz, Kína kereskedik, az USA fenyegetőzik, Kína felemelkedik, az USA pánikba esik. Mélyen belül ugyanis tudja, hogy Pekingnek nincs szüksége arra, hogy bárkit is „lenyúljon”. Csak arra van szüksége, hogy Washington elég sokáig beszéljen így, ahogyan beszél, hogy a világ többi része rájöjjön: ez a birodalom lelkileg megtört. Márpedig ezt a tényt ifjabb Trump üzleti haknizásai sem tudják palástolni, legfeljebb csak olyan balekok számára, akik hajlandók félmillió dollárt kiköhögni azért, hogy a faterja közelébe kerüljenek, aki miután csődbe vitte legalább hat üzleti vállalkozását, most éppen az amerikai gazdasággal hazardíroz, valószínűleg ugyanilyen eredménnyel.