Isten a történelem ura

Hosszú, bonyolult, ám méltóságteljes és lélekemelő az a mondat, amely a nemzeti összetartozás napjának megünneplésére alkotott, 2010. június 4-én, a trianoni tragédia 90. évfordulóján hatályba lépő törvényt vezeti be:

„Mi, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének tagjai, azok, akik hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura, s azok, akik a történelem menetét más forrásokból igyekszünk megérteni, hazánkért és a magyar nemzet egészéért, az Alkotmányban rögzített felelősségünk jegyében, a magyarság egyik legnagyobb történelmi tragédiájára, a történelmi Magyarországot szétdaraboló, s a magyar nemzetet több állam fennhatósága alá szorító, 1920. június 4-én aláírt békediktátumra emlékezve, számot vetve e békediktátum által okozott politikai, gazdasági, jogi és lélektani problémák máig tartó megoldatlanságával, egyaránt tiszteletben tartva a magyar nemzet érdekeit és más nemzetek jogát arra, hogy a magyarság számára fontos kérdésekről másként gondolkodjanak, attól a céltól vezettetve, hogy e cselekedettel hozzájárulunk a Kárpát-medencében együtt élő népek és nemzetek kölcsönös megértésen és együttműködésen alapuló békés jövőjéhez, s egyúttal a XX. század tragédiái által szétdarabolt Európa újraegyesítéséhez, a következő törvényt alkotjuk.”

A törvény célja a trianoni tragédia soha el nem múló fájdalmának enyhítése, a nemzet testén és lelkén ejtett sebek gyógyítása volt. Mert nem lehet az idők végezetéig gyászban élni, valahogy túl kell emelkedni a csapásokon, de úgy, hogy nem felejtve az iszonyatot, a megbocsáthatatlan veszteséget, valahogy mégis a keserűség és a düh helyét az egymás iránti szeretet töltse ki. Túl kell élni, bármi áron. Aki időt nyer, életet nyer. Óriási, évszázados, talán évezredes távlatú vállalkozás ez, túlemelni a nemzet testét és lelkét az új, barbár módon megvont határokon, egységessé tenni lélekben minden magyart. Olvassunk tovább, a törvény indoklását:

„Közép-Európa államai és nemzetei a döntés rájuk vonatkozó következményeinek megfelelően eltérő módon viszonyulnak a szerződéshez. Egyes nemzetek önazonosságuk megteremtése és kiteljesítése szempontjából meghatározó és előremutató eseménynek tekintik, ám a magyarság számára Trianon a 20. század legnagyobb tragédiája. A nemzeti emlékezés, a Kárpát-medence népei közös jövőjének elősegítése és az európai értékek érvényesülése azt a feladatot rója ránk, hogy segítsük Trianon döntéseinek megértését és feldolgozását. Ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy bebizonyítsuk: a nyelvéből és kultúrájából erőt merítő magyarság e történelmi tragédia után képes a nemzeti megújulásra, az előtte álló történelmi feladatok megoldására.”

A jobboldal általános támogatása mellett az ellenzéki pártok közül csak a Jobbik szavazta meg a törvényjavaslatot, és bár az LMP tagjainak többsége tartózkodott, Schiffer András frakcióvezető igennel szavazott. Az MSZP tagjai (akkor még volt ilyen párt) a bevezető miatt nem vettek részt a szavazáson, feltehetőleg az Istenre való hivatkozás zavarta meg őket, hiszen tudjuk, az ördög irtózik a tömjénfüsttől.

Az ukrán–szlovák határral közepén kettévágott magyar község, Szelmenc a békediktátumot ránk kényszerítő nagyhatalmak gőgjének és könyörtelenségének az emlékműve lett. Emlékezni kötelessége minden igaz magyarnak, és egyúttal fohászkodni is kötelesség Istenhez, a történelem urához: kinek-kinek a maga hite és bátorsága szerint. Ámen.