Jobbszél – A felelős
– Már megint baj van – kezdte a miniszterelnök.
– Zuhan a népszerűségünk, egyre nyilvánvalóbb, hogy gőzünk sincs arról, mit kellene csinálni, és ez a teljes kilátástalanság már szinte engem is nyomaszt.
– Tereljük el a figyelmet az Orbán-bányák felemlegetésével! – javasolta Szekeres, de ezen már csak mosolyogtak.
– Orbán-bánya, huszonhárom millió román, köteles beszéd… – merengett Gyurcsány.
– Ezek remek akciók voltak a maguk idejében, de muszáj továbblépnünk. Attól tartok, egy szimpla hamis Teller-levél, egy felgyújtott rendőrautó, egy Molotov-koktél a Gyuri házára itt már nem segít.
– Akkor mi legyen? – sipákolt Lendvai Ildikó.
– Kövessünk el kollektív harakirit?
– Az ötlet nem rossz – morfondírozott Gyurcsány, elképzelve, amint a vérbe fagyott kormány mellett egy búcsúlevelet találnak, amelyben Hasfelmetsző Orbán Jacket nevezik meg tettesnek. De inkább elhessegette ezt a képet. – Robbantsunk ki világgazdasági válságot – szólt egyszerűen.
– Ugyan – legyintett Kiss Péter, aki soha nem mert nagyot álmodni. – Mi erre képtelenek vagyunk. Azt sem tudjuk elérni, hogy a gazdasági növekedés a tizedes vessző előtt pozitív szám legyen.
– Kicsiny hitűek – kacagott a kormányfő.
– Hát nem vettétek még észre, hogy amilyen válságokat mi generálunk, olyat nem tud más? Hát nem láttátok, hogyan küldtünk padlóra egy alapvetően működő és sikeres országot? Ha valaki képes az egész világgazdaságot aláásni, azok csak mi lehetünk. Már össze is állítottam az akciótervet: Princz Gábort beépítjük néhány nagyobb amerikai bank igazgatótanácsába. Ezzel párhuzamosan én garantálom a jelentősebb részvények árfolyamát; Szekerest elküldjük Irakba a szövetséges erők főparancsnokának, Lendvai Ildikó pedig a milánói Scala magánénekese lesz. Így percek alatt szétrohad az egész nyugati pénzügyi rendszer, kultúra és civilizáció. A káoszban pedig igazán nem fog feltűnni, hogy itt Magyarországon sem mennek éppen tökéletesen a dolgok…
Ungváry Zsolt